Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

156 töltötte ki; továbbá 2. hogy a váltók fedezetkép adattak s a követelés, melynek fedezéséül szolgáltak volna —megszűnt. Ámde alperes ez állításait felperes tagadásával szemben bebizonyítani nem tudta, merc arra nézve, hogy midőn a kereseti váltókat kitöltetlenül elfogadta, a kiegészítésre nézve határozott megállapodás történt volna, elfogadható bizonyitékot nem szolgáltatott, ez esetben pedig a vélelem a mellett harczol, hogy az intézvényezett, ha kitöltetlen váltót fogad el, hallgatag beleegyezését adja abba, hogy az okirat a történt megállapodás szerint kitöltessék. A V. T. 93. §-a értelmében pedig e kifogással a váltóadós «csak annyiban élhet, a mennyiben bebizonyítani képes, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt». Azon kifogására nézve pedig, hogy a követelés, melyek fedezéséül a kereseti váltók kiállíttattak, fen nem áll, hasonlókép alperes tartozott volna kifogástalanul bebizonyítani, hogy a kereseti váltók a tárgyalási jegyzőkönyvhöz C. alatt csatolt, Budapesten 1888. évi szept. 29-én kelt életbiztosítási kötvényből kifolyólag fizetendő dijaknak nem első, hanem későbbi részleteit képviselik ; mert csak ez esetben hivatkozhatnék jogérvényesen a keresk. törv. 505. §. 3. pontjának azon rendelkezésére, hogy ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejárat után 30 nap alatt vagy az engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, az életbiztosítási szerződés hatályát veszti. Alperes azonban e körülményt nemcsak nem igazolta, de a tárgyalási jegyzőkönyvhöz C. alatt egyszerű másolatban csatolt s alperes által nem kifogásolt 32,082. számú kötvénynyel felperes igazolta, hogy a szerződési pontozat 7. §-a értelmében az első díjrészlet a kötvény átvételénél lerovandó, és hogy ezen, az első évre, azaz 1888. évi szept. 29-től 1889. évi szept. 29-ig járó dijrészlec kifizettetett. Nemkülönben a bizonyítási eljárás során kihallgatott Balassa Henrik és Sátor Vilmos biztosító-társasági hivatalnokok mint tanuk egybehangzó vallomásával hasonlókép felperes igazolta azt, hogy a biztosító-társaságoknál szokásos ezen eljárás, mely szerint az első évi dijról váltót vesznek s az igy fedezett dijat a kötvényben kifizetettként nyugtatják, mely esetben a biztosítási szerződés azonnal, tehát a fedezeti váltó beváltása előtt is hatályba lép. Ezek alapján joggal következtethető, hogy a kereseti váltók, melyek alperes beisme-