Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

97 ki a pitvarajtóból a korcsma előtti udvarra ; a végtárgyaláson pedig azt vallotta, hogy nemcsak azt látta, hogy a vádlott elvette rendes helyéről a mángorlófát, de azt is látta, mikor Piszár Gyögy kilépett a szobából és azt vádlott a fával fejbe ütötte, a min ők — a tanuk — megijedve, bementek a korcsmaszobába ; tekintve, hogy Soltész János tanú a vizsgálat során azt vallotta, hogy látta, mikor az ivószobából elsőnek kilépett vádlott a mángorlófát a mángorló alul felkapta, de azt már nem vette észre, hogy midőn a sértettre bocsátotta felemelt kezét, abban valamit tartott volna ; s továbbá, hogy ők azon kiáltásokra, hogy Piszár György leüttetett, jöttek majd mindnyájan ki az ivószobából a pitvarba, ellenben végtárgyalási vallomása szerint ezen tanú már nem látta azt, hogy vádlott kivett-e valamit a mángorlóból, csak azt látta, hogy odanyúlt, s hogy ők a leütés pillanatában igen megijedvén, azért nem szóltak senkinek, azért nem csaptak lármát, hanem mindjárt kimentek a pitvarból ; tekintve, hogy ezen tanuk a vizsgálat rendén azt vallották, hogy Piszár György leüttetése után a pitvarból a szobába mentek vissza, a második végtárgyaláson pedig, hogy a pitvarból az udvarba mentek ki, a helyszíni szemle alkalmával felvett jegyzőkönyv szerint pedig akként nyilatkoztak, hogy a pitvarnak a vázrajzon d-vel jelzett azon hátsó ajtaján mentek ki, a melyen vádlott távozott ; tekintve, hogy Guranko Anna tanúvallomása szerint a mángorlónak a pitvarajtó felőli részén szemben ezen ajtóval ült, s ha itt ült, akkor a mángorló tulfelén állottat — ennek háttal levén — nem is láthatta ő, hanem egyedül Soltész János, ki Guranko Anna tanú mellett ezzel szemben, tehát rézsútosan arczczal a korcsmaszoba ajtajának állott ; tekintve, hogy ha a vádlott — mint Guranko Anna tanú állitja — rendes helyéről vette el a mángorlófát: alig képzelhető, hogy ez esetben a vádlott a mángorlón ülő tanút észre ne vette volna; tekintve, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint Piszár György egészen a pitvarajtóban, arczczal az udvarra kiesve, találtatott elterülve, s e szerint leüttetése is a XXXIV. naplószám alá csatolt helyszíni szemlejegyzőkönyvhöz mellékelt vázrajzon nem az f-el jelzett helyen, hanem az a-val jelzett ajtóban követDöntvénytár, uj folyam. XL. 7