Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

q8 tetett el, a hova pedig a helyszíni szemle adatai szerint sem hathatott a korcsmaszoba hátsó falára függesztett kis lámpának különben is gyér világa, s igy az ottlevő sötétben •— akkor a hold sem világítván, hanem a tanuk szerint felhős, borult idő lévén, — a tettes kiléte annál nehezebben volt felismerhető ; tekintve, hogy ha e tanuk vallomása szerint a vádlott a vázrajzon fj ponttal jelzett helyen foglalt várakozó állást s innen lépett előre a sértett leütésére ; ez esetben a sértett fejét hátulról vagy jobb oldalán kellett volna ütésének találni : a boncz-jegyzőkönyv adataiból pedig az tűnik ki, hogy az elhalt az ütéseket főleg a bal fal s bal halántékcsontján szenvedte, tehát balfelől üttetett ; tekintve, hogy ezen terhelő tanuk vallomása szerint, a vádlott csak «egyszer* ütött Piszár Györgyre ; a bonezoló orvosok véleménye szerint pedig az elhalt sérülése a koponyacsontra ható «több» ütés következtében jött létre; tekintve, hogy e tanuk azon terhelő vallomásának sem tulajdonitható hatályos bizonyító erő, hogy a vádlottat arról is felismerték, mert fekete mellényt és kék színű katonasapkát viselt, minthogy a tágas pitvar homályában a színek megbizhatólag felismerhetők sem voltak, s minthogy a tanuk maguk is elismerik, hogy a tánczmulatságon jelen volt nagyszámú legénység közül többen viseltek katonasapkát: tekintve másrészről, hogy ezen tanúvallomásokkal szemben vádlott az egész bűnvádi eljárás rendén következetesen és határozottan tagadva a vádbeli cselekmény elkövetését, büntetlenségét azzal támogatta, hogy ő az elhalt Piszár Györgyöt csak látásból ismerte, soha vele nem érintkezett s még a tánczmulatság alkalmával sem beszélt vele s igy irányában sem barátságos, sem ellenséges indulattal nem viseltethetett, tehát legkisebb oka sem lehetett bántalmazására, de mint a tánczmulatság rendezőjének s pénzkezelőnek ideje sem volt másokkal foglalkozni, s ezen védekezésének valósága megezáfolva nincsen ; továbbá azzal is védekezett, hogy akkor, midőn valaki a pitvarban elkiáltotta, hogy Piszár Györgyöt leütötték, ő bent a korcsmaszobában a tánezolók között volt, s csak azután ment ki a többiekkel együtt 6 is a pitvarba, s ezen védekezésének valóságát az eskü alatt kihallgatott