Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

29 Indokok: Habár az elsöbiróság ítéletének vonatkozó indokában helyesen van kifejtve, hogy az üzletnek */4 órára való elhagyása nem képez oly kötelezettség-mulasztást, a melynek folytán alperes jogosítva lett volna felperest csupán azért felmondás nélkül a szolgálatból azonnal elbocsátani, a mennyiben az 1884 : XVII. tcz. 94. §-ának b) pontjában a kötelességteljesítés makacs megtagadása vagy egy egész munkanapon át igazolatlan szünetelés van felhozva, ezeknek az eseteknek azonban az egyike sem forog fen, azt pedig, hogy az idézett törvényhely többi esetének valamelyike fenforogna, alperes maga sem állítja ; mégis tekintve, hogy felperes maga beismeri, miszerint szolgálatba lépésekor állandó fizetés részére kikötve nem lett, az 1884 : XVII. tcz. 92, §-ának 2. bekezdésében foglalt hat heti felmondási időre pedig csak a rendes havi fizetés mellett szerződött kereskedősegéd tarthat igényt, felperes által alperesnek kinált, ez által elfogadott főeskünek, mint a fentiek szerint feleslegesnek mellőzésével, illetve az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. (1893 január 12. 1141. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes kifejezetten beismervén azt, miszerint szolgálatba lépése alkalmával a szolgálati bér összege tekintetében közte és az alperes között megállapodás nem létesült, a szerződés, melynél fogva alperesnek szolgálatába lépett, szolgálati végleges szerződést nem képez, hanem felperes az alperes szolgálatába egyelőre csupán próbára belépettnek tekintendő s igy törvényes felmondásra jogos igénynyel nem birt, jelzett saját előadásával szemben pedig a főesküvel bizonyitás meg nem engedhető. Továbbá az 1891. évi márczius első felében teljesített szolgálat bére tekintetében alperes beismeri ugyan, hogy felperes a mondott idő alatt nála tényleg szolgálatot teljesített, de ezzel szemben azt állítja, miként az emiitett időre nézve felperes oly kikötés mellett maradt ideiglenesen szolgálatában, hogy fizetésre igényt nem tarthat, s ezen kikötés bizonyítására felperest főesküvel kínálta meg. Miután pedig felperes ezen főesküt ugy, a mint az kínálva lett, sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, felperesnek ebbeli igénye is alaptalannak bizonyult.