Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

50 tötte volna meg a vádlott tudtán kivül lőfegyverét, sőt ennek lehetősége annálfogva is kizártnak látszik, mivel a vádlott tölténytáskája nem is ezen tanuknál, hanem Koszorús Antal tanúnál volt, a ki pedig eskü alatt tett vallomása szerint nem ment egyedül Korondi Mihálylyal, ki a fegyvert vitte, hanem attól jó távolra elmaradt, s midőn ettől a fegyvert átvette, azt csak igen rövid ideig hordozta, s ekkor is közvetlenül a vádlottat kisérve és csakhamar átadta azt a táskával együtt Kovács Sándornak, a ki azután szintén folyton a vádlott mellett menve vitte azokat egészen be Újfaluig, a hol a közjegyző lakása kapujánál a lőfegyvert a táskával együtt átszolgáltatta a vádlottnak. De ha még a fegyverhordozók valamelyike töltötte volna is meg vádlott tudtán kivül fegyverét, még ezen esetben is terhelné vádlottat a büntetendő gondatlanság, mert a vádlott nem veszi tagadásba azt, hogy útközben, midőn már Újfalu felé mentek» Sólyom Mihály tanú ismételten határozottan állította előtte azt s illetőleg figyelmeztette arra, hogy fegyvere meg van töltve s midőn beértek a faluba, a körjegyző is figyelmeztetőleg kérdezte tőle, hogy fegyvere meg van-e töltve, mindamellett fegyverét még sem vizsgálta meg. Mert habár itt sem vétetett bizonyítottnak az, hogy midőn Koos Márton szobájának nyitott ajtaja előtt a vádlott kezében fegyvere elsült s annak golyója Fülöp Lajost halálosan találta, arra egyenesen czélzott volna ; el kellett azonban tényállásul fogadni azt, hogy a vádlott csakugyan a szoba belseje felé és pedig az elhalt irányában tartotta fegyverét s hogy az mindjárt abban a pillanatban sült el, mikor Fülöp Lajosnak tréfás fenyegetődzésekkel marasztaló szavaira viszont tréfálódzva azt válaszolta : «hogysem engem visszavess, inkább meglőlek!* Minthogy pedig ezen végzetes eredmény szerint is kétségtelen, hogy vádlott fegyvere töltve volt s az sem kétséges, hogy ö előzőleg elmulasztotta alapos meggyőződést szerezni fegyvere állapota felől s hogy azzal ugy bánt, mint töltetlen fegyverrel ; minthogy pedig a büntetendő gondatlanság épen azon kötelességmulasztásban áll, mely a lehetőséget nem eléggé gondos megfigyelésben részesiti ; ezeknél fogva a vádlott bűnösségére nézve az elsőfokú bíróság ítéletét kellett helybenhagyni.