Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

49 községbe visszatértek s ö a fegyverét visszakapta, azt nem vizsgálta meg, a szükséges figyelem elmulasztásával szintén nem vádolható. Tekintve, hogy a fegyvernek a szobába be nem vitele, hanem kün az ereszben hagyása általában inkább óvatosságra mutat, s a vádlott azt sem tehette fel, hogy töltetlennek tudott fegyverével, kün a sötét ereszben valami olyas történhessék, mi szerencsétlenségnek legyen okozója. Tekintve végül, hogy a lövés pillanatában a fegyvernek a sértett felé való irányítása nem bizonyult be, az pedig, ha valaki különben is töltetlennek tudott fegyverét egy pillanatra vízszintes helyzetbe hozva, emberek felé tartja, magában még gondatlanságnak nem tekinthető. Vádlott eljárásában oly gondatlanság, mely a Btk. 82. §-ának figyelembe vételével büntetőjogi beszámítás alá lenne vonható, nem állapitható meg. (1894 január 17. 20414. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. itélö tábla ítélete megváltoztattatik s vádlott bűnösségére és annak minősítésére nézve az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben; a vádlott ellen kiszabott fogházbüntetés mértékét illetőleg azonban ezen ítélet is megváltoztattatik s a vádlott fogházbüntetésének tartama négy hóra leszállittatik. Indokok: Meg volt változtatandó a kir. itélö tábla felmentő ítélete, mert a vizsgálat és bizonyítási eljárás adatai alapján nem lehetett fel nem ismerni, hogy néhai Fülöp Lajos agyonlövése nem előre teljességgel nem láthatott és meg nem akadályozhatott véletlen eredménye, hanem a vádlott gondatlanságával áll okozatossági összefüggésben. Mert, hogy a második napon tartott vadászat folyamán a második hajtás alkalmával tett lövés után a vádlott kiszedte volna a töltényeket lőfegyveréből, azt pusztán ő maga állítja, de az bizonyítva egyáltalán nincsen, ellenben Korondi Mihály, Sólyom Mihály és Imre tanuk eskü alatt tett egybehangzó vallomásával jogszerűen bizonyítottnak veendő annak ellenkezője, hogy t. i. a vádlott lőfegyvere a második hajtás alkalmával általa tett lövés után is megtöltve volt. Mert továbbá, nem forog fen legkisebb adat sem arra nézve, hogy utólag a vádlott fegyverét hordozott tanuk valamelyike tölDöntvénytár uj folyam. XXXIX. 4