Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

44 fegyverét két kézben, leeresztett karokkal, vízszintesen tartja, előtte ugy tünt fel, hogy a vádlott fegyverét vállára vetni akarja ; ebből a helyzetből azonban nem lehet arra következtetni, hogy vádlott fegyverét, mely a felvétel és vállravetés között könnyen jöhetett oly helyzetbe, hogy a csőnyílások a sértett irányában állottak, — szándékosan a sértettre irányította volna. A mi azon az esetben igen fontos körülményt illeti, hogy vádlott azután a hajtás után^ melyben utoljára részt vett, fegyveréből a töltényeket kihuzta-e vagy nem, mely utóbbi esetben őt csakugyan gondatlanság terhelné, e tekintetben a következő tényállás mutatkozik. Vádlott határozottan azt állítja, hogy ö az utolsóelőtti hajtás végén, mikor fegyvere egyik csövét kilőtte s a mely után ö többé a vadászatban részt nem vett, fegyveréből a töltényeket s illetőleg a kilőtt és a teljes töltényhüvelyt kivette és azt többé meg sem töltötte, hanem a vadászat területéről a község felé indult, üres fegyverét és tölténytáskáját pedig Korondi Mihály vette át és ez időtől kezdve sem a fegyver, sem a tölténytáska az ő kezében nem járt mindaddig, mig Újfaluba nem értek, hanem azokat a vadászatban részt vett székely emberek egyike vagy másika vitte s ez alatt kellett, hogy a fegyvert valamelyik megtöltse és ezen feltevés támogatására azt is felhozta, hogy a bölcsőben is golyós töltény találtatott, melyet a fegyverrel ismeretes vadászember nem, hanem csak avatatlan tehetett bele. Ezzel ellentétben áll Korondi Mihály, Sólyom Mihály és Sólyom Imre tanuk vallomása, mely szerint azután, hogy a vádlottól fegyverét Korondi Mihály vette át s az előre ment, összetalálkozva a fegyvert kinyitották és mindkét csövét töltve találták volna s e vallomásukhoz véve Korondi Mihálynak Koszorús Antal által is megerősített eme vallomását, hogy mikor a vádlott a fegyvert az előbbinek, ugyanakkor tölténytáskáját az utóbbinak adta át s igy akkor, midőn Korondi Mihály előre haladt s a két Sólyommal a fegyvert megvizsgálták, a tölténytáska nem volt nála, hanem a vádlottól hátramaradt KoszorúsAntalnál s csak később került mindkettő a Koszorús Antal kezéhez s még később ettől Kovács Sándorhoz, ki aztán egészen a közságig vitte azokat; azonban sem Koszorús, sem Kovács a vádlottól el nem maradtak s a fegyvert nem vizsgálták ; mind-