Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

43 ság által okozott emberölés vétsége miatt helyeztetvén vád alá, elbírálás tárgyát csak az képezheti, hogy a Fülöp Lajos halálát gondatlanság által okozta-e, vagyis, hogy terhelte-e öt a szándékán kivül bekövetkezett sajnos eredmény előidézése tekintetében gondatlanság ? Az iránt nincs kétség, hogy a nevezett sértett halálát okozott lövés a vádlott fegyveréből történt s a mint az az alsóbirói ítélet indokaiban is elő van adva, ugy történt, hogy a haza készülő és a pitvarban vadászszerelvényeit magához vevő vádlott fegyverének egyik csöve elsült és a szobában ülő sértettet, ki a vádlottat tréfás szóváltás közben marasztalta, halálosan találta. Az elsőbiróság a miatt mondotta ki vádlottat a gondatlanság által elkövetett emberölés vétségében bűnösnek, mert megállapítottnak látta, hogy a vadászat ntán fegyveréből a töltényeket ki nem vette s ez által a szükséges elövigyázatot elmulasztván, oka volt, hogy midőn fegyverét távozáskor magához vette, az valamely — határozottan ki nem deríthetett körülmény következtében elsült és a sértettet találta, mi, ha kellő gondossággal járt volna el, be nem következett volna ; holott többszöri figyelmeztetés történt a vadászat befejezte után a fegyverek kisütésére is, — Sólyom Mihály a vádlottat arra is figyelmeztette, hogy töltetlennek állított fegyvere töltve van, — sőt a gondatlanságnak nagyobb fokát látja az elsőbiróság megállapítva az által, hogy vádlott a közte és az elhalt között lefolyt tréfás szóváltás közben fegyverét az előbbi felé irányította, az az abban a nem mondható hiedelemben, hogy a fegyver üres, a néhaira czélzott volna. Mindenek előtt az utóbbi körülményre, ki lehet jelenteni, hogy az oly feltevés, melynek a vizsgálat adatai szerint jogosultsága nincs ; ugyanis vádlóit maga nem tud számot adni. hogy fegyvere hogyan sült el, csak annyit tud, hogy ez a közben történt, a mint azt, utrakészülendő, vállára vetni akarta ; Koos Mártonné sem tud egyebet vallani, minthogy ö a sértett és a vádlott közt a lövést megelőzőleg történt tréfás szóváltás végén a szobaajtó nyílásán át, mintegy arasznyi részt látott a puska végéből, mely vízszintes irányban a sértett felé állott és mindjárt hallotta a lövés eldördülését, Koos Márton pedig azt adja fel, hogy valamivel a lövés előtt történt elfordultában azt látta, hogy vádlott