Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)
Indokok: k kérdéses ingatlanhoz való tulajdonjogát felperes a keresethez csatolt tkkvi kivonatra alapítja. Ezzel szemben alperes első sorban kifogást tesz az alperesités ellen, azt állítva, hogy a kereseti ingatlant ő nem egyedül, hanem néhai férje örököseivel közösen tartja birtokában a nélkül, hogy megnevezné birtokostársait, mely állítása azonban tekintettel arra, hogy felperes tagadásával szemben mivel sem bizonyította, a prts 152. §. értelmében figyelembe vehető nem volt. Alperes további védelmét, illetve az ingatlanhoz való tulajdonjogát a tényleges birtoklásra és az ellenirathoz csatolt, 1874. évi május hó 25-én kelt örökvásári szerződésre és főleg azon körülményre alapítja, hogy felperes, mint későbbi vevő rosszhiszeműen járt el akkor, mikor tudva, miszerint a kereseti ingatlan alperesnek már el van adva, azt mégis megvette és telekkönyvileg magára kebeleztette. Felperes roszhiszemüségének igazolására alperes által felajánlott tanú Fejér Lajos vallomása szerint felperes bíróságon kivül beismerte, hogy tudta ugyan, hogy a kereseti ingatlan alperesnek el van adva, de ő azt mégis megvette, mert ha ő nem veszi meg, megvette volna más; tekintve azonban, hogy azon körülmény még egymagában, hogy felperes az általa eszközölt vétel alkalmával tudomással birt arról, hogy a peres terület alperesnek már korábban el lett adva, felperes roszhiszemüségét nem állapítja meg, miután a tanú azt nem igazolja, hogy felperes és az eladó Huszár Sámson között létre jött adásvevés alperes kijátszása és megkárosítása czéljából jött létre, ép azért az alperes által szolgáltatott részbizonyiték kiegészítéséül póteskü sem volt megítélhető. Az alperes által felperes roszhiszemüségének bizonyítására hivatkozott, felperes és jogelőde ellen folyamatba tett és jogerős Ítélettel befejezett bünfenyitö iratok tanúsítása szerint is felperes és jogelőde a vád alól épen azon indokból mentetett fel, mert a bünfenyitö eljárás folyamán nem bizonyult be, hogy felperes jogelőde a vásárügyletet alperes kijátszása végett kötötte volna. Ezek alapján és tekintettel arra, hogy a bünfenyitö iratok között levő, 1885. évi február 24-én kelt örökvásári szerződés tanúsítása szerint felperes Huszár Sámsontól ennek a szabadi 164. sz. tjkvben foglalt ingatlanokból illető jutalékát megvette és a szerződés alapján az összes telekkönyvi ér-