Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

5S dekeltek beleegyezésével, gyámhatóságilag jóváhagyatott osztályegyezség alapján ruháztatta magára a pertárgyu ingatlant, tehát az ált. ptkv. 316. §. értelmében annak jogszerű birtokosa és igy annak birtokjoga az ált. ptkv. 322. §. értelmében öt illeti, alperest az ált. ptkv. 366. §. alapján felperes tulajdonjogának elismerésére és annak birtokba adására kötelezni kellett. (1893 márcz. 7. 1237. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: Az elsöbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1893 május 30. 1749. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az osztr. ptk. 322. és 440. §-ai szerint telekkönyvezett ingatlannak kétszeri eladása esetében a vevők közül a birtokjog azt illeti ugyan, ki mint az ingatlan tulajdonosa a telekjegyzőkönyvben be van vezetve ; azonban a törvény eme rendelkezésére sikerrel nem hivatkozhatik az, ki a szerződés megkötése, alkalmával a korábbi eladásról tudomással birt és tudta, vagy a körülményekből vélelmezhette, hogy a korábbi szerződés joghatályában fenáll, ki tehát roszhiszemüen kötötte a szerződést, mert a nyilvánkönyv csak a jóhiszeműen szerzett jogot védi. A per adataival bizonyítva van, hogy felperes az ingatlan tulajdonosa és az alperes között korábban kötött szerződés joghatályában fenállását nem csak a körülményekből vélelmezhette, hanem hogy erről tudomása is volt. Fel nem tehető ugyanis, hogy felperes, mint ugyanazon községbeli lakos, ne tudta volna azt, mi a bünperben kihallgatott tanuk vallomása szerint a községben köztudomású dolog volt, hogy t. i. alperes a kérdésben levő ingatlant 1874. évben, tehát egy évtizeddel a második eladás előtt Huszár Sámsontól megvette és azóta birja és használja ; de fel sem tehető, hogy felperes, a mikor az ingatlant ugyancsak Huszár Sámsontól 1885. évben megvette, ha jogszerűen kivánt eljárni, a tulajdon és birtokviszonyokról tájékozást nem szerzett volna ; már pedig akkor figyelemmel arra, hogy Huszár Sámson telekkönyvi tulajdonosként bejegyezve nem volt, a községnél ve zetett nyilvántartási jegyzékből tudomást szerezhetett arról, hogy Huszár Sámson mint jogszerű tulajdonosa az ingatlannak, azt alperesnek eladta, a mint ez a 7. a. szerződésre vezetett nyilvántar-