Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

327 kereshetőségi jogát megállapítván s ennek következtében a kir. törvényszéket az ügy érdemének megbirálására utasítani kellett. (1893 február 7. 6764. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és ha alperes Loschitz Vilmos leteszi a főesküt arra, «hogy az A'l. a. mellékelt költségjegyzékben felsorolt munkadijak és költségeket nem kötelezte felperesnek kifizetni*, ez esetben felperes kereshetőségi jog hiánya miatt keresetével elutasittatik. Erdekében áll ezért alperesnek e főeskü letétele iránti készségét a törvényes határidőben bejelenteni és azt le is tenni, mert ellenkező esetben felperes kereseti joga megállapíttatik és a kir. törvényszék a per érdemleges elintézésére utasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy a képviselete mellett Schwartz Samu által alperes ellen folyamatban volt és bíróságon kívül létrejött egyezséggel befejezett perben felmerült és az A'/, a. mellékelt költségjegyzékben felszámított költségek és munkadijak kifizetését, illetve az A'l. alatti számla kiegyenlítését alperes magára vállalva, kifizetését felperes részére kötelezte. Alperes e megállapodás létrejöttét, illetve azt, hogy ő az említett perben felmerült költségek fizetését felperessel szemben kötelezte volna, megtagadta ; tekintve, hogy a perben felmerült költségek rendszerint a fél és nem az ügyvéd által fedeztetnek, következésképen a fél részére ítéltetnek meg, illetve egyezségileg is ennek részére köteleztetnek, felperes tartozik bizonyítani azt, hogy alperes azok fizetését, a fenforgó esetben nem ellenfele Schwartz Samu, hanem egyenesen ennek ügyvédje, a felperes javára vállalta el; minthogy pedig e tekintetben a Bl. a. mellékelt levél bizonyítékot nem tartalmaz, de felperes szükség esetében a kereseti állítás bizonyítása czéljából alperest a föesküvel is megkínálta, a ki azt a lényeges körülményekre el is fogadta, ezt a főesküt a döntő körülményeknek megfelelő szövegezéssel alperesnek megítélni és a kereseti jog kérdésében a per kimenetelét a főeskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett.