Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)
275 alappal nem birt, továbbá meg van czáfolva Alb János i. r. vádlottnak azon védekezése is, mintha eljárásukról a községi albirónál szóbeli jelentést tett volna, a mennyiben a hit alatt kihallgatott Mrakovics Simon községi albiró azt vallja, miként nem emlékszik arra, hogy i. r. vádlott szóbeli jelentést tett volna. Minthogy pedig Kókai János és Kókai Simon sértettek hit alatt tett vallomása támogatva van a hit alatt kihallgatott Gumpl Mátyás és Kókai István tanuk azon vallomásával, miként látták mind a három vádlottat a rendörszobában, továbbá látták azt is, hogy előbb Kókai Simont, majd később az odavezetett Kókai Jánost vezették be az őrszobába s arra hallottak jajgatásokat, melyeket c«akis ütlegelésekből származottaknak vélnek ; minthogy továbbá az iratoknál elfekvő orvosi látleletekkel is teljesen be van igazolva, hogy Kókai János és Simon a kérdéses időben ütlegelésből származottaknak látszó sérüléseket szenvedtek ; s végre minthogy vádlottak hivatalos eljárásuk közben, vallomás kicsikarása végett alkalmazták sértettek ellen ezen jogtalan kényszert, sőt azokat tettleg bántalmazták, ténykedésük a Btk. 477. §-ába ütköző kétrendbeli hivatali bűntettnek a tényálladékát képezi; miből kifolyólag Alb János 1. r., Czindel István 2. r. és Merkl József 3. r. vádlottakat ezen bűncselekmények miatt bűnösöknek kimondani s őket a rendelkező részben megszabott fenyítékkel büntetni kellett. (1893. évi június hó 23. 3646. sz. a.) A szegedi kir. itélő tábla: Minthogy vádlottak az általuk lopás gyanúja miatt letartóztatott Kókai János és Kókai Simon vallomásának felvételére községrendöri szolgálatukból kifolyólag feljogosítva nem voltak, a gyanúsítottak vallomásáról jegyzőkönyvet — mint Alb János rendőr-örsvezető vallotta — épen abból az okból nem vettek fel, mert arra joguk nem volt ; minthogy vádlottak a gyanúsítottak ellen feljelentést se tettek, az illetékes hatóságnak nem jelentették, hogy a terheltek előttük a lopást illetően beismerő vallomást tettek; minthogy vallomásfelvétel és annak felvételére való jogosultság hiányában vádlottaknak az a cselekménye, hogy a lopással gyanúsított és letartóztatott sértetteket a letartóztatás idején beismerésre birás ürügye alatt tettleg bántalmazták s ez által egy18*