Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

2Ö2 tagadta, hogy ezt az összeget neki közadós adta volna és a közadós által részére ennek bizonyítására kinált föesküt minden észrevétel nélkül elfogadta. Ily körölmények mellett az elsöbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával a 120 frt adására nézve a föesküt felperes részére a törvk. rendt. 221. §-a értelmében megítélni és az eskü le nem tétele esetére ennek az összegnek a megállapított tartási dijban való beszámítását elrendelni kellett. A mi a követelés kifizetését illeti, minthogy a gyermektartási költség fizetése iránti kötelezettség a dolog természetéből folyóan a gyermek életben lététől feltételeztetik, arra való tekintetből a kifizetés csak a már lejárt, illetve esedékessé vált időre volt elrendelendő, a még csak később lejárandó részletek fizetésére nézve pedig a csődtörvénynek fent hivatkozott és hasonló esetekben alkalmazandó 190. §-a értelmében csak a minden hóra előlegesen fizetendő megfelelő összeg kifizetésének biztosítása volt elrendelendő. Minthogy a tárgyalási jegyzőkönyvben felperes azt adta elő, hogy a gyermeket ő magánál nem tartja, illetve nem tarthatja és minthogy gyermektartási költség csakis a gyermektartásra fordítandó, és minthogy a gyermeknek szükséges tartása feletti felügyelet a gyámhatóságot illeti, a fenforgó körülmények mellett ki kellett mondani, hogy a kifizetendő tartási költség az illetékes gyámhatósághoz lesz juttatandó, illetve hogy annak miként való biztosítása kérdésében az illetékes gyámhatóság is meghallgatandó lesz. (1893 január 25. 15. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a jelen kereset tárgyát a felperes által állítólag a közadóssal nemzett törvénytelen gyermek tartása, tehát olyan kötelezettség teljesítése képezi, melyre a közadós, mint állítólagos természetes atya a törvényes gyakorlatnál fogva köteles; tekintve, hogy az ilyetén igények a csődtörvény 5. §-ának rendelkezéséhez képest a közadósnak egyedül ama vagyonából nyerhetnek kielégítést, melyet a csőd tartama alatt saját tevékenysége által szerez, az ilyetén természetű igények tehát a csődtörvény 125. és következő §§-okban szabályozott bejelentés alá eső igényeknek nem tekinthetők, ebből folyólag tekintve, hogy a felperes által imént jelzett igényeinek érvé-