Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

2ÓI Indokok: Minthogy közadós azt, hogy a válságos idő alatt felperessel nemileg több izben közösült, beismerte s azt, hogy felperes feslett életet folytatott nö lett volna, nem is állította, az a kifogása pedig, hogy felperes a válságos idő alatt másokkal és jelesül az alperes által erre nézve tanukul felhívott egyénekkel nemileg közösült volna, a tanuk vallomásával meg lett czáfolva, s minthogy a valódiság tekintetében nem tagadott CL alatti levélben a közadós azt, hogy felperest ő juttatta szerencsétlen helyzetébe, beismerte, sőt a D'l. a. levél szerint a felperest ezen szerencsétlen helyzetében vagyoni támogatásban részesíteni is ígérte ; végre, minthogy a tömeggondnok azt, hogy a gyermeket közadós nemzette, határozottan beismerte, ily körülmények közt a közadós apasága és ebből folyóan a csődtömeg ellen a követelés is feltétlenül megállapítandó lett volna és pedig a követelés megállapítását illetőleg azért, mert a csődtömeggondnoknak az a kifogása, hogy a gyermektartási kötelezettség a természetes apának csak személyhez kötött kötelezettségét képezné, és hogy különben is mint a csődnyitás idejében meg nem állapított kötelezettség a csődtörv. 2. §-a értelmében a csődtömeget nem terhelheti, alappal sem bir, mert a gyermektartási kötelezettségből csak ugy, mint más kötelezettségből származó igény oly személyes követelést képez, mint bármely más személyes követelés és mert ez a követelés a gyermek megszületésével már igényelhetővé vált, tehát a csődnyitáskor már fenállott. Minthogy azonban felperes az elsőbiróság ítélete ellen felebbezéssel nem élt és e miatt az itélet a felebbező alperes hátrányára meg nem változtatható, az elsőbiróság Ítéletét, mely szerint a követelés általában csak a felperes részére megítélt főeskütöl feltételezetten ítéltetett meg, e miatt helybenhagyni kellett. A mi a gyermektartási dij összegét illeti, azt az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával havi 5 frt összegre leszállítani kellett, mert a felperes társadalmi állására való tekintettel az ily sorsú gyermekek tartására a havi 5 frt megfelelő összeget képez. Felperes nem tett kifogást a miatt, hogy a közadós által részére fizetettnek állított izo frtnyi összeg a megállapítandó gyermektartási díjból leszámítható legyen, sőt fel sem hozta, hogy ahhoz neki más valami czimen igénye lehetett volna, hanem azt határozottan