Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

IIO zett, s eme tudatban és beismerése szerint azért követte el a vádbeli kötelességszegést, hogy azzal a felperesi ügyvédnek szívességet tegyen s azt magának lekötelezze: mindezeknél fogva a vádlott cselekményében a Btk. 471. §-a alá eső hivatali visszaélés vétségének összes tényező elemei fenforogván, a kir. itélö tábla ebben a vétségben nyilvánította a vádlottat bűnösnek és tekintettel büntetlen előéletére és a kárositási szándék és a tényleges kár hiányára, a Btk. 91. §-ának alkalmazásával az Ítélet rendelkező részében meghatározott büntetésre ítélte. (1893 jan- 3°- 9*>- sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatása mellett vádlott H. Lajos bűnösnek mondatik ki a Btk. 394. §-a alapján négy rendbeli közokirathamisitás bűntettében és ezért a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett a Btk. 96 , 393. §-ai szerint összbüntetésül nyolcz havi börtönre, valamint a Btk. 399. §-a alapján hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére három évi tartamban ítéltetik. Indokok: H. Lajos beismerte, hogy ő mint községi kézbesítő az 1869. évben elhalt L. Józsefnek és az 1878. évben elhalt L. Józsefnének keresztvonását 1889. évben négy rendbeli kézbesítési iven meghamisította. Tekintve, hogy a bírósági kézbesítési vevény közokirat; tekintve, hogy vádlott mint községi kézbesítő az általa hivatalos minőségben felvett ezen négy rendbeli közokiratba hamisan vezette be azt a lényeges tényt, hogy ö a kérdéses bírósági határozatokat L. Józsefnek és nejének kézbesítette ; tekintve, hogy vádlottnak kétségtelenül tudnia kellett, hogy ebből valakire jogsérelem háramolhatik ; tekintve, hogy vádlottra mint kézbesítőre nézve a Btk. 82. §-a nem alkalmazható, mert ha meggondolatlanul is, de mégis azon tudattal cselekedett, hogy bírósági határozatok ezen hamis vevények alapján fognak hozatni : ezen cselekvése által a Btk. 394. §-ába ütköző közokirathamisitás minden alkateleme megvalósíttatott, mihez képest vádlott ezen bűntettben bűnösnek volt kimondandó. Nem forog fen a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás, mert vádlott maga vezette be a hamis tényt, holott a 400. §. csak akkor alkalmazható, ha valaki — és pedig nem köz-