Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

VI tanuk közül kettő a végrendelet nyelvét is érti, ugy az érvényes végrendeletnek tekintendő. (1876. XVI. tcz. 6. §.)— —J — .-45. Az örökbefogadott gyermek oldalrokonság alapján törvényes örökösödésre igénynyel nem bir, hanem öröklési joga csak arra a vagyonra terjed ki, a mely az örökbefogadó szülők hagyatékához tartozik... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 79. Ha a kir. közjegyző a végrendelet fejezetébe a helyett, hogy a végrendelkező akaratát személyesen «jelentette ki» előtte és az ügyleti tanuk előtt, azt veszi fel, hogy «az előtte megjelent végrendelkező a folyton együtt jejen levő két ügyleti tanú előtt megalkot következő végrendeletet: «Én N. N. stb.», — ezen végrendelet nem mondható ki e miatt az 1874: XXXV. tcz. 82. §-a alapján érvénytelennek ... ..^ __. ... ... ... ... ... ... ... ... 108. Az ősiségi nyiltparancs 5. $-a csakis azt határozza meg, hogy a csupán fiágat illető öröklött ősi nemesi javak birtokosának mi módon lehet és kell a fiutódok javára olyan joghatálylyal végrendelkezni, hogy e végrendelet a leányágbeli utódok által az ált. ptkvben megállapított köteles rész czimén, vagy az özvegy által meg ne támadtathassék. Az ebben foglalt kivételes intézkedés tehát, az ált. ptkvnek a végrendelkezési jogra, illetőleg képességre s a végakarat nyilvánítás módjára, illetőleg alakjára vonatkozó rendelkezéseit nem érinti; miből következik, hogy az ált. ptkvben meghatározott bel- és külkellékekkel biró végrendelet alaki és tartalmi érvényére az, hogy letétetett-e az az ősiségi nyiltparancs 5. §-a értelmében az illetékes törvényszéknél vagy nem, befolyással nincs s annak elmulasztása, vagy nem helyesen eszközlése csakis azt a következményt vonja maga után, hogy a végrendelet nem bir az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában meghatározott azzal a hatálylyal, hogy az a leányágbeli utódok által az általános ptkvben megállapított köteles rész czimén, vagy az özvegy által meg ne támadtathassék. — Érvényes az a végrendeleti intézkedés, mely szerint az örökhagyó apjától és nagyapjától öröklőtt, fiágat illető vagyonaiban fiai, ezeknek fiumaradékai a leányutódok kirekésztésével s esetleg testvérének fiumaradékai örökösödjenek s az öröklési rendnek ekként megállapítása hitbizományi helyettesítést képez. Az a körülmény, hogy a helyettesítés a fiumaradék kihalásáig, tehát meg nem határozható izig rendeltetett, a végrendeletek érvénytelenségét nem, hanem csakis a helyettesítésnek az ált. ptkv. 6n. és 612. §-ok értelmében korlátozását vonja maga után. — Az örökhagyónak vagyona fölötti szabad rendelkezési jogából következik, hogy meghatározhassa azt is, mely vagyonait tekinti ősi fiáginak és hogy melyekre kívánja a hitbizományi helyettesitést alkalmazni. A végrendeletek érvénytelenségét ennélfogva az sem vonja maga után, hogy az örökhagyó ősi fiági javait helytelenül jelölte meg. — Annak, hogy a hitbizomány felállítására vonatkozó'