Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

3i i-ső számú, másrészről a temesvári, pécsi és debreczeni i-ső, valamint a kassai 2-ik számú kir. táblai ellentétes büntető döntvényekre.) Határozat: Az, a ki az i8go: XXXVI. tcz. 6. §-ának első bekezdésében foglalt intézkedés ellenére égetett szeszes folyadékot nyilt helyre, más beszedési körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár ioo litert tevő vagy azt meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevisz, ha az ekként bevitt szeszes folyadék minősége és mennyisége megállapítható, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetve a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20 szoros összegéig terjedhető, de 25 frtnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntetendő. Indokok: A vitás elvi kérdés eldöntése annak a kérdésnek megoldásától függ, vajon az 1890: XXXVI. tcz. 9. §-ának utolsó bekezdése értelmében mikor nem vehető az adó a pénzbüntetés alapjául ? nevezetesen : akkor-e, ha a csempészett szesz mennyisége és minősége meg nem állapitható? vagy akkor-e, ha oly egyén követte el a csempészetet, a ki a behozott szeszért különben italmérési adó fizetésére kötelezve nincsen ? A kormányjavaslat indokolása szerint az idézett törvényszakasz büntető határozatai hasonlók az 1888: XXXV. tcz. büntető határozmányaihoz. Az erre vonatkozó indokolás szerint pedig ez utóbbi intézkedések ugyanazonosak a más hasonló pénzügyi törvények büntető határozataival. Miből kitűnik, hogy a kérdéses törvényszakasz — az abban használt eme kifejezésnek : «ha pedig az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető» szokatlan volta daczára — nem valamely különleges és csak a fenforgó esetben alkalmazott büntetési tételt foglal magában, hanem a többi rokon-természetü törvényekhez hasonlót tartalmaz. Ámde ezek különféle szavakkal azt a tételt juttatják kifejezésre, hogy akkor nem vehető az adó a pénzbüntetés alapjául,