Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

32 ha a csempészett adótárgy mennyisége és minősége meg nem állapitható. így rendelkeznek többek között: a szeszadóról szóló 1888: XXIV. tcz. 81. §-a, a czukoradóról szóló 1888: XXIII. tcz. 48. §-a, a bor- és husfogyasztási adótörvények és szabályok hivatalos összeállításának 153. és 155. §-ai (1884. évi R. T. 1471 — 1473. 1.), a söradó törvények és szabályok hivatalos összeállításának 82. és 85. §-ai (1884. évi R. T. 1727. és 1729. 1.), — az 1883: XLIV. tcz. 100. §a, és a szóban forgó esetre legközelebb vonatkozásban levő 1888 : XXXV. tcz. 59. §-a. Miből következik, hogy a vitás döntvényszakasz büntetési tételeinek alkalmazásánál is a szétválasztó tényező az adótárgy mennyiségének és minőségének ismerete, a mennyiben : ha ez tudatik, a megfelelő adótételnek sokszorosa, és legalább 25 frt. ha pedig nem tudatik, vagyis ha az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető, 1— 100 frt szabadandó ki büntetésül. Ezzel szemben nem állhat meg az a felfogás, hogy a jelen esetben az adó azért nem vehető a pénzbüntetés alapjául, mert oly egyén követi el a csempészetet, a ki a szesz behozataláért különben italmérési adó fizetésére kötelezve nincsen ; mert helytelen ama felfogás alapjául szolgáló az az állítás, mintha a behozatalnak az adószedésre jogosított engedélyétől függővé tétele nem foglalna magában adófizetésre való kötelezést; a mennyiben a behozatali engedély megadásáért a kincstári kezelés esetében az italmérési adó követelhető, s a megváltás vagy bérlet esetében teljesítendő szolgáltatás is csak italmérési adó czimén szedhető be ; tehát az engedély kieszközlésére utalt fogyasztó fél adóköteles nemcsak az állam, hanem az állam jogaiba lépő megváltó vagy bérlő irányában is. (1888: XXXV. tcz. 28. §. 4. bek. és 30. §. 2. bek.) Az italmérési adó nem változtatja meg eme természetét az által, hogy összege néha az érdekelt felek megegyezésétől tétetik függővé, mint ezt a megváltás esete nyilván mutatja (1888: XXXV. tcz. 27. és 28. §§.) Még kevésbbé változtatja meg az italmérési adó természetét az a körülmény, hogy esetleg elengedhető, vagy hogy az engedély megtagadható.