Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

23 vári ügyvéd által védett Stein Emil skuliai lakos ellen 500 frt tőke s jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A per menetén tisztába hozatott, hogy alperes a D. a. okmány (bon) alapján felperesnek 1000 forinttal tartozott, mely felperesi követelés látra vált esedékessé, s hogy alperes ezen követelésre a 3414. sz. jegyzőkönyvben felsorolt részletfizetéseket teljesítette, s ezek levonásával alperes a leszállított kereseti összeggel még hátralékban lenne. Ámde alperes tagadja, hogy az 1000 frtnyi tartozás után kamatfizetésre kötelezettséget vállalt volna, s hogy e szerint felperes jogosítva lenne kamatokat követelhetni s illetve az általa eszközölt fizetésből bármily összeget is kamatokra elszámolni, különösen tagadja, hogy a 3414/91. sz. jegyzőkönyvben kitüntetett összes fizetéseket teljesítette, hogy a felszámított kamat tőle valaha követeltetett s a hivatkozott jegyzőkönyvben eszközölt elszámolás vele valaha közöltetett volna; állítja egyben, hogy kölcsönös megállapodás folytán, vagy négy évvel ezelőtt felperesnek készpénzben csakis 200 frtot fizetett s az ekként jelentkező hátralék végleges törlesztésére egy 800 frtos váltót állított ki felperes javára, melyet időközben szintén kifizetett s így többé mivel sem tartozik. Tekintve, hogy az alperesi tagadással szemben felperes be nem igazolta azt, hogy alperes kamatfizetési kötelezettséget vállalt, a felperes által B. a. beügyelt levélből legalább ezen kötelezettség meg nem állapitható, a mennyiben ezen levél szerint alperes csakis felkérte felperest, miszerint utóbbi a szóban forgó követelése fedezésére alperes számlájára a takarékpénztárból pénzt vegyen fel s közölje a kamatokat, a melyek megküldésére ajánlatot tett, már pedig felperes maga állítja, hogy alperes számlájára a takarékpénztárból pénzt nem vett fel, tehát kamatokat nem igényelhet, annál kevésbé, mert felperes nem vonta kétségbe azon alperesi állítást, hogy kölcsönös megállapodás folytán alperes vagy 4 évvel ezelőtt készpénzben 200 frtot fizetett, a hátralék végleges fedezetére pedig egy 800 frtos váltót adott, mely eljárás, helyesebben megállapodás által egy uj, a D. alatti okmányra alapuló követelést teljesen kielégítő ügylet támadt s ez alapon felperest keresetével elutasítani kellett.