Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

336 lott nem is nyúlt a méhbe, hanem tétlenül várta a méhlepény eltávozását. A méhlepénynek a méhbe nyúlás által eltávolítását nem a vádlott, hanem a gyermekágyas nö férje által elkésetten, a szomszéd Nagy-Sur községből oda hivatott L. Francziska oki. szülésznő, tudatában annak, hogy az rendszerüleg az orvos feladatát képezné, de orvos hiányában a végszükségben kötelességének tartván, eszközölte. Az sem róvható fel tehát a vádlott tényének következményéül, hogy a puszta szalmán feküdt gyermekágyas nő méhében a bonczoláskor egy szalmaszál találtatott. De különben is az orvosi kijelentések értelmében a halálozás oka méhbénulás következtében azonnal alkalmazandó orvosi segély hiányában szükségkép bekövetkezett elvérzés volt, szalmaszál pedig a méhlepénynek orvos közbenjötte nélkül történt elvételekor kerülhetett a méhbe, mi is már csak majdnem a teljes elvérzés előtt végszükségből és nem is a vádlott által eszközöltetett. Ezek szerint a jelen esetben eltekintve is attól, hogy a gyermekágyas nő megmentése még gyors orvosi segély mellett is kétséges lett volna, eltekintve attól is, hogy a szüléskor és közvetlenül azután a gyermekágyas nő férje a háztól távol és a háznál oly rendelkező nem volt, a kit a vádlott felszólíthatott volna, hogy mihelyt a gyermekágyas nő férje haza érkezett, azt vádlott a nő állapotának veszélyességére és arra, hogy orvost hivasson, figyelmeztette, de az egyelőre csak bábáért küldött a szomszéd faluba s lovai nem lévén; csak ezután üzent K. János nevü sógorának, hogy fogasson be és hozza ki az orvost Szegedről ; sőt igazolva van, hogy K. János egy óra hosszat késett az elindulással s a Szegedre és onnan az orvossal visszautazás ismét egy órát vett igénybe, ugy, hogy a megérkezett orvos a nőt már halva találta; a gyermekágyas nö elhalálozása a vádlottnak sem valamely tényében, sem valamely kötelességében állott gondosság elmulasztásából származtatható nem lévén, a Btk. 290. §-ába ütköző vétség miatt őt bíróilag vád alá helyezni nem lehet. De az 1879. évi XL. törvényczikk 92. §-ába ütköző egészség elleni kihágás sem lenne megállapítható, mert e szakasz szerint csak akkor képez már magában véve is büntetendő cselekményt az, ha valaki szabályszerű jogosítvány nélkül szülésznői teendőket végez, ha ott helyben szülész vagy szülésznő van és ezek akadályozva nin-