Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

321 szete szerint ez esetben a birói örzemények kellő időben letétinek és folytonosnak kell lenni, a milyennek az E. alattiban foglalt újra letétel nem tekinthető. Az alpereseknek az a védekezése, hogy az örökhagyó ifj. Pataki Józsefet a végrendeletnek a birói őrzeményből visszavételére nem bizta meg, tekintetbe azért nem jöhet, mert az örökhagyó annak a végrendeletnek 11 éven át magánál tartásával a visszavételhez hozzá járultnak veendő. Ezért a B. a. végrendelet az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában irt hatálylyal nem bir és erre tekintettel a peres ügy kimenetelére nem bir befolyással és közömbös az a kérdés, hogy vajon az emiitett végrendeletben fiágat illetett öröklött ősi nemesi jószágokat megjelölt dolgok valóban olyanok-e vagy nem ? és hasonlóan nem bir a fenébb körülirt hatálylyal a C. a. végrendelet sem, minthogy ez a végrendelet, az osztr. ált. ptkv. hatályba lépte után 3 évnél jóval későbben kelt és birói őrzeményben nem is volt. Az alperesek a legrosszabb esetben a B. és C. a. végrendeleteket az osztr. ált. ptkv. 612. §ának korlátai között hitbizományi helyettesítést tartalmazó végrendeleteknek kívánják tekinteni az alapon, mert az ő nézetük szerint az örökhagyó a felpereseknek és a 2. rendű alperesnek fiutódait várományosokul kijelölte. A kir. itélő tábla a hivatkozott végrendeletekben hitbizományi helyettesítést nem lát ; mert igaz ugyan, hogy az örökhagyó a B. a. végrendeletben, a melyre a C. alatti is hivatkozik, azt rendeli, hogy a tőle fiágat illető öröklött, ősi nemesi jószágokul megjelölt javak a felperesek és a 2. r. alperes fiutódaira szálljanak, de miután az örökhagyó eme rendelkezése abból a feltevésből indul ki, hogy ő az ősiségi nyiltparancsban adott kedvezménynél fogva eme javakra vonatkozóan az öröklést joghatálylyal fiágra szabályozta, a mely eset pedig a fentebb kifejtettek szerint fen nem forog, a várományosoknak a fiutódok személyében megnevezése csakis a képzelt fiági örökösödés szabályozásának az okszerű folyományául emez, a régi hazai törvényeknek megfelelő örökösödésre vonatkozik és az osztr. polg. ált. trvkv. 612. §-ának korlátain belül sem tekinthető hitbizományi helyettesítésnek és pedig annál kevésbbé, mert a hivatkozott Döntvénytár uj folyam. XXXVIII. 21