Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

322 végrendeletek legtávolabbról sem nyújtanak támpontot arra a feltevésre, hogy az örökhagyó ama végrendeletekkel az osztr. ált. ptkv.-nek megfelelő hitbizományi helyettesítést kivánt volna létesíteni ; ellenkezően a végrendeletek arra mutatnak, hogy az örökhagyó akarata a vonatkozásban egyedül a régi hazai törvények szerinti fiági örökösödést czélozta, mert az esetben, ha az első ízi leszármazó fiuörökösök (felperesek és a 2. r. alperes) fiutódjai hitbizományi helyettesítéssel várományosoknak lennének tekinthetők, akkor az örökhagyónak az ősiségi nyiltparancs 5. §-án alapuló joga a fiági örökösödés szabályozását tárgyazván, az osztr. ált. ptkv. 612. §-ában megengedett határig, t. i. első izig mégis érvényesülne ; mert arra tekintettel, hogy a várományosnak várományosi joga a B. a. végrendelet szerint is nem minden, hanem csak a fiágat illető öröklött ősi nemesi jószágokra szól, minthogy az alperesek maguk is megengedik, hogy a végrendeletben olyanul megjelölt ingatlanok között nem fiágat illetett örökölt ősi nemesi birtok is lehet, minek tisztába hozatala az alperesek szerint az osztály megejtésénél eszközlendő, ha a fiutódok az osztr. ptkv. szerinti várományosokul elismertetnének, az esetben az ö várományosi joga olyan dolgokra is kiterjedne, a milyeneket maga az örökhagyó sem szánt a várományosoknak, maguk a leszármazó fiuörökösök pedig, kiket az örökhagyó a szerzeményi és illetve nem fiágat illető javakban korlátozni nem kivánt. ezzel rosszabb helyzetbe jönnének, mint jöttek volna akkor, ha az örökhagyónak az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában megengedett szabályozási joga, vagyis a B. a. végrendelet egész terjedelmében joghatálylyal bírónak elismertetnék. Ezekből az okokból a kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét ama részében, a melylyel a kir. törvényszék a B. és C. a. végrendeleteket és a C. alattin pótlóan kiállított fiókvégrendeletet a fiági örökösödést szabályozó részében, valamint az alperesektől vitatott hitbizományi helyettesítést tárgyazóan érvénytelennek nyilvánította, helybenhagyta, ellenben ezt az ítéletet ama részében, a melylyel a kir. törvényszék a hivatkozott végrendeleteket egészben, tehát azokat mint írásbeli magánvégrendeleteket is érvényteleneknek kimondotta s a mely szerint a Bánffy Dániel báró örökhagyó hagyatékára nézve a törvényes örökösödés rendjét megállapította, megváltoztatta s e