Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

297 A hagyatéki iratok ezen tartalmával ellentétben áll tehát a rahói járásbíróság 1882. évi 104.0. sz a. csupán Heller Rézivei felvett jegyzökönyve, valamint a megyei árvaszéknek ezt jóváhagyó záradéka, annyiban a mennyiben a körösmezei 676. sz. tjkvi vagyon is átadatott Heller Machta és Ábrahám Lébnek, holott azt már korábban I. r. alperes megvette. Ezek szerint a 2'/. a. okmány, melyre I. r. alperes viszonkeresetét állapítja, a néhai Heller Nachman végrendeletének alapján állíttatván ki, miután Rosenthal Strul, Csics János, Pihorszki Miklós és Stefanovits Gyula tanuk egybehangzó vallomása szerint a *•/. a. kiállításakor özvegy Heller Nachmanné, t. i. felperes is jelen volt a pénzfelvételnél, azt fiával Peiszachal együtt eszközölte, az ingatlant I. rendű alperesnek birtokába is adta ; másrészt, mivel a végrendelet senki által meg nem támadtatott, a hagyatéki eljárás során perreutasitás nem is történt: nyilvánvaló, hogy a beszavatoló járásbirósági végzés és árvaszéki jóváhagyás, csupán az 1882. évi május 2-án felvett jegyzőkönyv alapján, a végrendelet meg nem támadott intézkedései ellenére hozatott. A tanuk vallomása által tehát igazolt tény, hogy felperes mint eladó Heller Peiszachnak gyámja jelen volt a 2 7. a. okirat kiállításánál s ekép a kereset megindításához annál kevésbé lehet joga, mert férje végrendelete adott jogot neki az eladáshoz, s abban nem gátolhatta az a körülmény, hogy a hagyaték későbben lett bíróilag átadva. A kereset elutasítása mellett egyszersmind meg volt állapítandó a viszontkereset, de csak első alperes javára, miután Il-od rendű alperes a 2 /. a. okmányon vevőként nem szerepel. A viszontkereset alapján ugyanis ebben az okiratban Heller Nachman tulajdoni joga adatik el Heller Peiszach által, kire az végrendelet alapján szállott, s bár a végrendelet a hagyatéki eljárás során nem vétetett az átadó határozat alapjául, érvénye senki által meg nem lévén támadva, annak alapján Heller Peiszach a 2'/. a. kiállítására jogosított volt, miután azt az 1883. évben bekövetkezett teljeskorusága után egy év alatt vissza ugy sem vonta.