Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

292 alperesnek ellenszolgáltatás nélkül átengedett, tehát ajándékozott érték s igy az átruházott ingatlan illetőségek a köteles rész meghatározásánál ezen értékben jöttek számításba. Az ingatlanoknál a bajmoki 968. sz. telekjegyzökönyvben foglalt ház számításba azért nem vétetett, mert felperesek azon állítása, hogy ezt az ingatlant is az örökhagyó vette és ajándékozta volna I. r. alperesnek, bizonyitatlan maradt. Felpereseknek az örökhagyó által hátrahagyott ingatlanokból járó köteles rész iránti igénye az örökhagyó által hátrahagyott ingóságokból járó köteles rész iránti igénye az és örökhagyó által alkotott, fentebb körülirt érvényes végrendelettel szemben az id. törv. szab. 7. §-án alapul. Ennek meghatározásánál azonban csakis a hagyatéki iratok között 2 /. alatt fekvő, 1882. évi november 14-én felvett leltárban foglalt ingóságok értéke jöhetett számításba, mert a leltár tartalmának valóságát s azt, hogy az abban felsorolt ingók az örökhagyó után maradtak, I. r. alperes kifejezetten maga elismerte, mig I. rendű alperesnek azzal a tagadásával szemben, hogy a hagyatéki iratok között 3. alatt fekvő 1882. évi deczember i-én felvett pótleltárban foglalt ingóságok is az örökhagyó után maradtak, felperesek elfogadható bizonyítékot nem nyújtottak; mert eltekintve attól, hogy a pótleltár a III. r. felperes férjének Jakobcsics Mátyásnak, tehát közvetve érdekelt személynek szorgalmazására vétetett fel, ez tanúvallomásában maga is kijelenti, hogy az összeirt ingók nagy része, a melyek közül különben is több a 2 /. alatti leltárban foglalt egyes tárgyakkal azonosnak tűnik fel, a leltározáskor felmérve, átszámlálva nem lőn, a minek következtében azok mennyiségileg meg sem határozhatók, s mert egyébként is arra nézve, hogy azok az ott kitett mennyiségben s az örökhagyó után maradtak, a felperesek által kinált főeskü tartalmának határozatlanságánál fogva bizonyítékul nem alkalmazható. Felperesek a 2-/. a. leltárt az ingóságok egy részére nézve bizonyítékul maguk elfogadván : az ugyanezen leltárban temetési költség czimén felvett s az örökhagyó vagyoni állásával arányban lenni mutatkozó 400 frt teher beszámítása ellen kifogásuk nem lehet. Az előadottak szerint az örökhagyónak az a tiszta hagyatéka, a mely annak halálakor, a mennyiben ő az elöl említett ajándékozást nem teszi s illetve a 7. a. végrendeletet nem alkotja, örököseire