Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

293 és ezek között a felperesekre is szállott volna (11600 frt + 1419 frt 30 kr.) 13019 frt 30 krra rúgván, ebből a családi értesítőkkel igazolt leszármazás arányában felperesek köteles részét egyenként 813 frt 7o5/8 krban, a három felperesét együttvéve 2441 frt II4/8 krban megállapítani s tekintettel arra, hogy I. r. alperes a jelzett javakra nézve az említett ajándékozás, illetve végrendelet alapján roszhiszemü birtokosnak nem tartható, ez összeg után a kereset beadásának napjától folyó 6% kamatoknak felperesek részére való fizetésében a megajándékozott, illetve kedvezményes örökössé nevezett I. r. alperest marasztalni kellett. A köteles rész törvényes gyakorlatunk szerint minden tehertől menten lévén kiadandó, I. r. alperesnek az egész hagyatékra kiterjedő özvegyi jog megítélése iránti viszonkeresete helyt nem nyerhetett. (1892 szept. 13. 20703. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik, a szabadkai 13210. és 15735. sz. telekjegyzőkönyvekben foglalt vagyon közszerzeménynek és ennek fele néhai Pertits István hagyatékának kimondatik, ennek a hagyatéknak 3/8 része felpereseknek oda ítéltetik és I. r. alperes a 3/8 résznek közös birtokba kiadására és annak tűrésére köteleztetik, hogy a fent elősorolt ingatlanok felének 3/8 illetve az egésznek 3/L6 részére a tulajdonjog felperesek nevére bekebeleztessék. A kereset egyéb részével felperesek elutasittatnak. Elsőrendű alperesnek özvegyi jog czimén érvényesített viszonkeresete kérdésében a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A per adatai kétségtelenül bizonyitják, hogy a szabadkai 13210. és 15735. sz. tjkönyvekben foglalt ingatlanok néh. Pertits István második házassága tartama alatt szereztettek és miután nem bizonyittattak oly körülmények, melyek folytán ezek az ingatlanok I. r. alperes kizárólagos szerzeményének lennének tekinthetők, sőt a tanuk vallomása szerint egyrészt kétségtelen, hogy a kérdéses ingatlanok vételárát az örökhagyó fizette ki, de másrészt I. r. alperes az örökhagyóhoz cselédkép kerülvén, teljesen jogosult az a mivel sem megczáfolt vélelem, hogy nevezett alperes vagyonnal nem bírt; miután továbbá az ingatlanoknak I. r. alperes nevére lett bekebelezését ajándéknak nem lehet minősíteni azért, mert ez határozott ajándékozást nem tartalmaz,