Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

2QI röl tehát az ellenkező igazolásának hiányában teljesen jogosult az a vélelem, hogy beruházható magánvagyonnal nem birván, az ingatlanok szerzéséhez egyéni tevékenységén kivül mással nemjárult. Annak folytán azonban, hogy az örökhagyó a jelzett ingatla­nokból az öt illetett szerzeményi jutalékát is, a mint már felho­zatott, közvetlenül I. r. alperesnek átengedte, telekkönyvileg is ennek nevére irattá, s ez utóbbi mindezt elfogadta: a most neve­zettek között hallgatólagos és még az örökhagyó végrendeletében foglalt ama kijelentéssel is, hogy ingatlan vagyona nincs, újból megerősített, illetve fentartott ajándékozási jogügylet létesült, a mely ténye az örökhagyónak egyfelől nem gátolhatja annak tör­vényes örököseit abban, hogy ők az id. törv. szab. 4. §-a által biztositott köteles részüket a megajándékozottól ne követeljék és a mely igény másfelől a fenforgó esetben megítélhető, mert abban a tágabb kérelemben, hogy felperesek az említett ingatlanokból az örökhagyót megillető teljes közszerzeményi jogot megállapí­tani és ez alapon saját örökösödési igényüket pénzben megtéri­tendőleg kívánják érvényesíteni, az ennél szűkebb körű köteles rész iránti kérelem benne foglaltatik. Az I. r. alperesre viszteher nélkül átruházott, tehát ajándékozottnak tekintett közszerzeményi ingatlanok, illetve azokból az örökhagyót illetett fele rész értéke a köteles rész kiszámításával azért volt a teljesített bírói becsű alapján, nem pedig a 3., 4. a. szerződésekben kitett vételár ará­nyában meghatározandó, mert az ingatlan valódi értékéül rend­szerint csak annak birói uton megállapított becsértéke fogadható el s mert a fenforgó esetben, figyelemmel arra, hogy a mennyi­ben az örökhagyó a már többször érintett ingatlanokból az őt megilletett jutalékokat is I. r. alperesre át nem iratja, az ő halá­lával gyermekei és ezek között felperesek az ingatlan jutalékok tulajdonán kivül az 1840. évi VIII. tcz. 18. §-ának korlátai kö­zött az örökhagyót megilletett haszonélvezetet is örököltek volna, azok a körülmények, a melyek a 2., 3. alatti adásvevési szerző­désekben kitett vételárak meghatározását a szerzésnél befolyásol­ták, a megajándékozott előnyére s a köteles részre jogosult tör­vényes örökösök hátrányára tekintetbe nem jöhetnek. Ez alapon, minthogy a szóban levő ingatlanokat a szakértő becsüsök egészben 23200 frtra becsülték, 11600 írtban volt megállapítandó az I. r. 19*

Next

/
Thumbnails
Contents