Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

290 pedig, miként az a beszerzett legújabb keletű tkvi kivonatokból kitűnik, semmi akadálya nincs. A kereset elutasittatván, a csakis a kereset helyadása esetére támasztott viszonkereset is elutasítandó volt. (1891 október 6. 20703. sz. a.) A szegedi kir. itélö* tábla: Az elsőbiróság Ítélete a viszonkereset elutasitására vonatkozó részében helybenhagyatik; egyéb részeiben megváltoztattatik és I. r. alperes arra köteleztetik, ho?y felpereseknek 2441 frt 117/8 krt fizessen meg. Indokok: Felperesek néhai Pertits Csernus István után közszerzeményi igényt és köteles részt kívánnak érvényesíteni az alapon, hogy a nevezett örökhagyó az ö és második neje I. r. alperesnek közszerzeményü ingatlanait már az azok vételéről szóló szerződések kiállításánál nejének I. r. alperesnek engedte át, telekkönyvileg is közvetlenül annak nevére irattá, a mi által felperesek törvényes örökségükben rövidíttettek meg ; hogy továbbá az örökhagyó a halála után maradt ingóságait a hagyatéki iratok között <7*/. a. fekvő 1882. évi február 15-én kelt érvényes végrendelet tartalma szerint kizárólagos tulajdonul szintén nejének I. r. alperesnek hagyta, a mi által felpereseket köteles részükben sértette. Az előbbit illetőleg a per folyamán kihallgatott tanuk, névszerint Romoda Ferencz, Antunovics János és Kovacsics Ágostonnak teljesen egybehangzó vallomásaival bizonyittatott, hogy az ez időszerint a szabadkai 13210. és 15735. sz. tjkvekben foglalt, i728oo/j6oo holdat tevő ingatlanokat, habár azok vevőjéül a 2. és 3. alatti adásvevési szerződésekben I. r. alperes is tüntettetett ki, az örökhagyó szerezte s azok 4900 frtot tevő vételárát is fizette ki; s minthogy azok szerzése az örökhagyó és I. rendű alperes házassági együttélésének tartamára esik, s minthogy oly körülmények, a melyek folytán ezen ingatlanok akár az egyik, akár a másik házasfél kizárólagos szerzeményének lennének tekintendők, a peres felek részéről nem igazoltattak, az 1840. évi VIII. tcz. 8. §. értelmében azoknak közszerzeményi minőségét és pedig I. r. alperessel szemben annyival inkább elismerni kellett, mert a már említett, valamint Jeremazov Veczo és Dömök Verona tanuk vallomása szerint I. r. alperes az örökhagyó házához cselédképen került, a kit az örökhagyó később tőn hitvesévé, a ki-