Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

287 állított, vagy bármi körülmények között szúrást irányzott volna, azonban ezen tagadásával szemben Boldizsár Istvánné és Kasza Mihály ténytanuk eskü alatt tett vallomásai által bizonyittatott, hogy vádlott öcscsére az ablakon keresztül, majd midőn a szobából kiment, künt is egy hegyes késsel szúrást irányzott és öt megszúrni akarta. Jóllehet a vizsgálat és végtárgyalás rendén kihallgatott több tanú igazolta, hogy vádlott öcscsét megöléssel fenyegette, jóllehet a használt eszköznek, a késnek az emberi élet kioltására való alkalmas volta, — habár az beszerezhető nem is volt, a tanuk vallomásai alapján megállapíthatónak is mutatkozott, mindazonáltal tekintettel arra, hogy a tanuk vallomásai szerint vádlott a kérdéses alkalommal ittas volt és igy az ölés iránti fenyegetésére csakis ezen állapotból kifolyónak tekintheti, a fenyegetés és eszköz minősége az ölési szándék megállapítására elfogadható kellő alapot nem nyújt, de igen is a súlyos testi sértés büntette iránti szándékra és mivel a súlyos testi sértés bűntettének véghezvitelében megakadályoztatott, a súlyos testi sértés bűntettének kísérletében volt vádlott bűnösnek kimondandó. (1893 november 2. 2565. sz. a.) A kolozsvári kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét azzal a változtatással, hogy a vádlott börtönbüntetését, tekintettel arra, hogy italtól felhevült kedélyállapota mellette nyomatékos enyhítő körülményt képez, 8 hónapra leszállítja, egyebekben a vonatkozó indokainál fogva s a Boldizsár István sérelmére elkövetett cselekmény minősítésére nézve azért is helybenhagyja, mert a vádlott a bizonyítási eljárás adatai szerint a késsel, a mely bebizonyított minőségénél fogva kétségtelenül életveszélyes eszköz, a sértett baloldalának, vagyis nemes életszerveket tartalmazó testrészének irányozta a szúrást, az ily szúrás pedig, eltekintve attól, hogy halálossá is válhatik, rendszerint 20 napnál tovább tartó testi sértést szokott okozni ; az pedig egyáltalán nem lehet kétséges, hogy vádlott a késsel sértési szándékkal szúrt a sértett felé, a mely szándéka, hogy meg nem valósult, akaratán kívül álló ama körülménynek tulajdonitható, hogy a sértett hirtelen hátra vetette magát, s mert habár a vádlott cselekménye nem foglalja magában a sértés közvetlen megkezdését,