Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

283 állományában oly kedvező fordulat állott be, hogy a cselekvő vagyon felülmulta a vádlott tartozásait, nem változtathat azon a tényen, hogy vádlottnak tartozásai a csőd nyitásakor activáit tényleg meghaladták; de hogy valóságos bukásnak az esete forog fen, kitűnik abból is, hogy a hitelezők, kiknek követelései csak részben nyertek kielégítést, nem csekély kárt szenvedtek. A Btk. 416. §-ának 4. pontjába ütköző az a vádpont, hogy vádlott fizetésképtelenségének tudatában S. S. A. hitelezőjének zálogjogot engedélyezett, az első bíróság Ítéletének e vádpontra vonatkozó indokolásnak hiányában e helyütt az okból mellőztetett, mert a végrehajtás tárgyát képező összeg csekélyebb voltára figyelemmel is és szemben a vagyonkimutatásban a cselekvő és szenvedő állapot közt kitüntetett csekélyebb összeggel, nem lehetett jogszerűen megállapítottnak venni azt, hogy vádlott a nevezett hitelező javára foganatosított végrehajtás idejében fizetésképtelenségének tudatában volt. 97A külföldön kelt okiratok érvényességéről kiadott bizonyítványoknak az illető cs. és kir. ügynökség vagy követség hitelesitésével kell ellátva lenniök. Altalános, nem is különösen az illető bűnügyre vonatkozó meghatalmazványra rávezetett záradék azonban, e kelléket nélkülözvén, az e hiány miatt hitelesitetlen csak általános meghatalmazást tartalmazó irat alapján valamely kérvény érdemi elintézés tárgyává nem tehető. — Körözés visszavonása elévülés czimén. (1894 márcz. 9. 10871. sz. a.) A kassai kir. törvényszék: A magánlak megsértésének büntette, súlyos és könnyű testi sértés vétségek miatt elitélt és szökésben levő Leskó András kérvényét, mely szerint az ellene 1888. évi május 26-án 3288. sz. a. elrendelt körözés megszüntetését kéri, a kir. ügyésznek indítványával egyetértőleg elutasítja és a nevezett vádlott körözését elrendelő végzését hatályában fentartja. Indokok: Leskó András a kassai kir. törvényszéknek 1887. évi jan. 17-én 532. sz. a., a budapesti kir. ítélőtáblának 1887. évi