Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

I8I azonban azt, hogy a kereseti vámilleték fizetése alperest terhelte, nem bizonyította. Alperes ugyanis vámilletéket abban az esetben tartozott volna fizetni, ha az árut külföldről hozatta volna, vagy a vámilletéknek a kötelezett részéről rá történt áthárítása követ­keztében, ha az ügyletet az eladóval akként kötötte, hogy a vám­fizetést elvállalta, vagy végre az árunak átvétele miatt a keresk. törv. 407. §. értelmében ily megállapodás nélkül is, ha a fuvar­levélből kivehette, hogy az árut vámilleték terheli. Alperes a pezsgöbort, mely után a kereseti összeg behozatali vámot képez, a B. és C. a. csatolmányok szerint Bécsből, tehát a vám tekin­tetében külföldnek nem tekinthető helyről rendelte és kapta. A kérdéses borküldemény tehát nem volt olyan, melyre nézve alperes a dolog természetéből folyólag tudhatta volna, hogy az után az átvétel alkalmával vám fizetendő volt, de a B. a. fuvar­levélben sem foglaltatik, hogy az a szerint fuvarozás végett fel­adott pezsgőbor-küldeményt vámilleték terheli, alperes kötelezett­sége tehát a keresk. törv. 407. §. alapján sem állapitható meg. Végre felperes nem is állította s bizonyítani meg sem kísér­letté, hogy alperes a bort részére eladó H. B. Mayerrel a vételi szerződést akként kötötte volna, hogy a vámilletéket alperes fogja vvzetni. Ily körülmények közt, minthogy felperes nem bizonyította azt, hogy a vámilleték alperest terhelte, tehát, hogy a vámilleté­ket helyette fizette s minthogy maga az a tény, hogy felperes az árut a vámilleték kifizetése nélkül beadta, és e miatt a vámille­ték rajta vétetett meg, alperesnek elmarasztalására alapot annál kevésbé képezhet, mert a bornak a vámilleték kifizetése nélkül lett kiadásával felperes elvonta alperestől a lehetőséget, hogy ez a bornak, ha a vámilleték megfizetésére az eladóval történt meg­állapodás szerint nem volt köteles, az átvételét megtagadhassa és illetve a bort az eladó rendelkezésére bocsássa, hanem a keresk. törv. 396. §. értelmében felperesnek esetleg csak a feladó elleni fellépésre adhatna jogot: az elsőbíróság ítéletének megvál­toztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. (1892 szept. iq 4182. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete az abban felho­zott indokokból helybenhagyatik.

Next

/
Thumbnails
Contents