Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

I2Ó Mindenesetre azonban kétségtelen most már felperesnek a felebbezésben tett legutóbbi nyilatkozata után, hogy Philipp Miksa alperesnek megbizottja nem volt, a minek különben fel­peresnek saját E., F., G. és H. alatti okiratai is határozottan ellentmondanak. Ha pedig valónak vétetnék is, hogy Philipp Miksa felperesnek volt a megbizottja, a mit ugyan felperes vég­iratában önmaga valótlannak jelentett volt ki, felperes ez esetben sem származtathatna a Philipp Miksa mint eladó és alperes mint vevő között kötött ügyletből a maga részére kereseti jogot, mert alperes tagadásával szemben mi bizonyítékot sem hozott fel arra nézve, hogy Philipp Miksa az ügylet megkötésekor megbízója nevét alperessel közölte s az ügyletet felperes nevében kötötte meg (Philipp Miksa az elsőbiróság által felhozott okokból saját tényére nézve tanuként kihallgatható nem lévén); s mert ha az ügyletet felperes részére ugyan, de a saját nevében kötötte meg, a közötte és felperes között fenforgó jogviszony a bizomány elvei szerint bírálandó el, melyek értelmében (keresk. törv. 368. §-a) a bizományos által harmadik személyekkel kötött ügyletekből a megbízó s a harmadik között jogok és kötelességek nem ke­letkeznek. Felperes tehát a Philipp Miksa által kötött ügyletből eredő vételári követelést alperes ellen a keresk. törv. 374. §-a értelmében csak a követelésnek szabályszerű engedményezése után érvényesíthetné ; s minthogy Philipp Miksától engedményt fel nem mutatott, a szabályszerű engedmény hiányát pedig Philipp Miksa kihallgatása nem pótolhatja, felperes az 1199 frt 26 kr. vételár iránti követelésével kereseti jog hiányából elutasítandó. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy alperes a Philipp Miksától meg­vett két waggon rozsot a 4.7. és 57. a. fuvarlevelek mellett fel­perestől kapta ; mert a megbízó a keresk. törv. 369. és 377. §-ai értelmében köteles a bizományos által a megbízásnak megfelelően kötött ügyletet átvállalni, illetőleg a bizományos helyett teljesíteni, a nélkül, hogy ez által a keresk. törv. 374. §-ában felállított sza­bály változást szenvedne ; mert továbbá felperes nem is állítja, hogy az áru elküldésével egyidejűleg alperesnek áruszámlát is küldött, vagy alperest egyéb uton arról értesítette volna, hogy a vételárt közvetlenül a maga részére igényli, s az árut ily feltétel alatt küldi, sőt beismeri (az 1890. évi márczius 12-iki póttárgya-

Next

/
Thumbnails
Contents