Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

II9 alatt 63 frt 15 krban, azokon az 1 , 4. és 5. tétel alatti levelezések és másolatként felszámított 3 frt 10 krban pedig, mivel azon összegek az ott jelzett munkálatokért nem túlságosan vannak számítva, annyival inkább és pedig feltétlenül marasztalandó, minthogy a kihallgatott tanú L. M. alperes abbeli védekezését, miszerint felperes a kérdéses peres ügyet azon világos kikötéssel vállalta volna, hogy a per elvesztése esetében dijat nem követel, mivel sem támogatja, a mennyiben tanú eme vallomását az alperestől hallottakból szerzett értesülésre alapítja, felperes pedig azt határozottan tagadja. Ennélfogva az alperesi beismerés mellett feleslegessé vált, a váltóeliárás 26. §. értelmében ugyan jelen csak váltó-utu perben ki nem zárt föeskü mellőzésével, őt a kereseti követelés járulékaiban elmarasztalni kellett. A debreczeni kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék mint váltóbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kir. törvényszék ítéletét helyben kellett hagyni, rnert alperes azt, hogy felperest a 6197. sz. keresettel folyamatba tett váltóper vitelével megbízta s hogy felperes az A. alatti mellékelt költségjegyzékben kitüntetett munkálatokat teljesítette, beismerte, az a kifogása pedig, hogy közte és felperes közt az ügyvédi dijakra vonatkozólag az az előleges megállapodás jött létre, hogy felperes csak akkor lesz köteles ezeket a dijakat kifizetni, ha az emiitett váltóperben alperes javára a váltókövetelés rnegitéltetik, abban a perben azonban alperes pervesztés lévén, ez egyezség szerint az ügyvédi dijakat felperes nem követelheti, bírói figyelembe nem vehető, mert az 1874. évi XXXIV. tcz. 54. §-nak az a kivételes rendelkezése, hogy az ügyvédi díj előzetes megállapítására vonatkozó egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges, kölcsönös és az egyezkedő felekre egyaránt kötelező. E szerint a vitatott megállapodás csakis okirattal, de sem tanúvallomással, sem főesküvel nem bizonyítható, ily körülmények közt és tekintettel arra, hogy alperes a számla 2. és 3. tétele alatt felvett dijak mennyisége ellen kifogást nem tett, a számla 1., 4. és 5. tételei alatt felvett dijak felszámítása pedig magasnak nem tekinthető, az elsőfokú bíróság alperest a kereseti kérelemhez képest helyesen kötelezte.