Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

101 által kizárólagos használati joggal birt védjegyhez hasonló borítékkal ellátott pótkávét forgalomba hozott. Vádlott azzal védekezett, hogy a borítékon a tartalom, a névnek világos és olvasható kitétele mellett Kohn Éliás gyártmányának volt jelezve, és hogy a borítékon a Frank név elő sem fordul. Mindamellett a kir. Curia az elsöbirósági ítélet helybenhagyása mellett vádlott bűnösségét megállapította, mert a boríték külső hasonlatossága az olvasni nem tudó vevő közönségre való tekintettel is, a védjegyhamisitást megállapítja. A rimaszombati kir. törvényszék: Kohn Éliás az i8go: II. tcz. 22. §-ába ütköző, Frank Henrik és fiai linczi bejegyzett kereskedöczég sérelmére elkövetett védjegyhamisitás vétsége miatt, a felhívott törvényszakasz alapján az 1887 : VIII. tcz.-ben meghatározott czélra fordítandó, 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatlanság esetén a Btk. 53. §-a alapján hatvan napi fogházra átváltoztatandó hatszáz forint pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: A Frank Henrik és fiai linczi czég azon panaszt emelte Kohn Éliás putnoki lakos ellen, hogy a pótkávét oly csomagokban árulja, melyek panaszoséhoz hasonló czimlappal, panaszos kizárólagos használati jogát képező védjegyhez hasonló védjegygyei vannak ellátva. A beszerzett hivatalos bizonylat szerint panaszló védjegyét a linczi kereskedelmi és iparkamaránál lajstromoztatta és ez által arra kizárólagos használati jogot szerzett. Kohn Éliás beismeri, hogy Putnokon Kohn Jakab által felállított pótkávételepet mint üzletvezető, 1891. évi július 15-én működésbe hozta és egyelőre próbaképen, egyszerű kézi malommal a pótkávégyártást megkezdette. Beismeri a vádlott azt is, hogy az általa gyártott pótkávét a bűnjelként beszerzettekhez hasonló csomagokban forgalomba hozta, mely csomagok, a szintén elkobzott czimlap és védjegyhez hasonló czimlap és védjegygyei voltak ellátva ; végül beismeri vádlott azt is, hogy az általa használt védjegyet nem lajstromoztatta be. Ellenben tagadja a vádlott, hogy a panaszlót megkárosítani czélozta volna és igazolásul arra hivatkozik, hogy az általa használt védjegy és czimlap a panaszlóétól különböző és hogy az általa gyártott pótkávé eredete, a felírás folytán is azonnal felismerhető.