Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

8i peres váltóperbe vonatván, ott csakis ügyvédi segély mellett védekezhetett, mely védekezés költsége szintén alperes terhére esik, de az annak fejében felszámított összeget a kir. törvényszék felperesnek meg nem Ítélhette, mert alperes tagadásával szemben nem bizonyította azt, hogy a felszámított összeget képviselőjének tényleg kifizette és igy az összeg erejéig károsítása beállott. (1891 október 19. 43758. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes azon az alapon kéri alperest a keresetben részletezett összeg megfizetésére köteleztetni, mert az A. alatti életbiztosítási szerződés szerint kötelezett díj fejében kiállított B. alatti váltót, daczára annak, hogy az élet-biztosítási szerződésa második r/4 évi dijrészlet megfizetésének elmulasztása folytán hatályát veszítette, megfizetni tartozott, mert az alperes által harmadik személyre forgatott váltó alapján lefolytatott váltóperben azt a kifogását, hogy a megszűnt biztosítási ügylet dijáról adott váltó összegét megfizetni nem tartozik, sikerrel nem érvényesíthette, a nyilván tartozatlanul fizetett összeggel tehát alperes jogtalanul gazdagodott. A most mondottakból nyilvánvaló, hogy felperes keresetének jogalapját az az életbiztosítási ügylet képezi, melyet az A. alatti okiratból kitetszőleg alperessel kötött, mely szerinte hatályát vesztette, de a melynek kapcsán a dijnak fedezetére adott váltót alperes mint biztosító ellene érvényesítette, s mert ehhez állítólag nem volt joga, követeli felperes a B. alatti váltó összegét és járulékait vissza. A kereskedelmi törvénynek az 506. §-a szerint életbiztosításokról is alkalmazandó 487. §. értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények egy év alatt évülnek el attól az időponttól számítva, melyben azok érvényesíthetők lettek volna. Tekintve már most, hogy felperes önmaga arra alapítja keresetét, hogy az A. a. szerződés, melynek kapcsán a B. a. váltót elfogadta, az 1888. évi január 20-ik napján esedékes volt részletnek meg nem fizetése miatt e napon hatályát veszítette (keresk. törv. 505. §-a 3. p.), felperesnek az A. a. szerződésből származott igénye e napon érvényesithetővé vált, a hatálytalannak vélt Döntvénytár uj folyam. XXXVIII. Ö