Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

6 2 ök felperes ezen állításait alaptalan rágalomnak nyilvánítják, a B. alatti kiállítására nézve pedig határozottan azt állítják, hogy azt a községi biró folytonos üldözése folytán és a rájuk gyakorolt lelki kényszer és fenyegetések nyomása alatt látták el kézjegyükkel és ekként vállalták el a kötelezettséget. A kihallgatott G. V. és N. G. tanuk eskü alatt igazolták alperesek ezen előadása ellenében, hogy ők a B. alatti adóslevelet annak felolvasása után önként irták alá, illetve látták el kézjegyökkel és hogy alperesek maguk önként ígérték és kötelezték a 300 frtot azon kárért, melyet nevezett nő akár egészségében, akár erkölcsi tekintetben szenvedett, csakhogy ellenük panaszt ne tegyen; nevezett N. G. azt is igazolja, hogy alperesek a felperes nőn elkövetett erőszakos nemi közösülés kisérletét be is ismerték, minek következtében a fenti 300 frt egyezségileg köttetett ki, a mint ezt G. V. tanú is igazolja. Ezzel igazolva van, hogy alperesek nemcsak hogy kényszer hatása alatt nem vállalták magukra a fenti kötelezettséget, hanem ellenkezőleg saját kimondásuk szerint is, hat napon át tartván az egyezkedések, teljesen szabadon rendelkeztek, akaratuk korlátolva nem volt. A jelen esetben a kereseti követelés alapjául felhozott B. a. adóslevéllel szemben a kötelezett tartozás aturpis causa»-ból eredetinek állíttatván, alperesek által megállapítandó, vájjon azon jogczim, illetve tényalap, melyből felperes követelését származtatja, a fenti tényállás mellett megengedett-e vagy sem. A felperes által panaszlott cselekmény igaz, hogy tiltott, büntetendő, a btkv azt rendelvén, hogy az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete egyes esetekben megtorlás nélkül ne maradjon, azonban azon ismérvek, melyek e bűncselekményt hivatalból üldözendővé teszik, a fenti tényállás mellett fen nem forognak és így azon esetről van szó, melyben a bűnvádi eljárás megindítására csakis a sértett fél jogosított. E szerint felperesnő, a minthogy inditványozási jogával élhetett volna, ép oly joggal léphetett alperesekkel egyezségre is, mert az állam büntető érdeke a szemérem elleni bűntetteknél a család magánérdeke előtt teljesen háttérbe szorul. Azon körülmény, hogy felperesnő, mint kiskorú kötötte meg a B. alatti jogügyletet alperesekkel, ezeknek jogviszonyán mit sem változtat,