Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

20 ugy, hogy vádlott kénytelen volt előle a konyhába menekülni hova H. János is követte és üldözte vádlottat. Midőn pedig a konyhából sikerült vádlottnak dühöngő és némileg ittas fiát a nyitott ajtón keresztül kitaszítani s a konyhaajtót hamar bezárni, ekkor H. János az udvarban folytatta garázdálkodását ; nagyatyját, H. Gábor 85 éves aggastyánt, feltaszította, karót fogott és azzal előbb a konyha ablakát verte be, majd a konyhaajtónak esett, azt bezúzni akarván. A segélykiáltásokra elősiető Rózsa Józseffel, ki őt csendesiteni akarta, dulakodott; azt késével erősen megszúrta, de mielőtt még rajta több szúrást ejthetett volna, megjelent Beke János, kit szintén megtámadván, megszúrni akart, de ennek sikerült öklével H. János karjára olyat ütni, hogy a kés kihullott kezéből s mikor Beke János a kést a földről felvette, abban a pillanatban kinyilt a konyhaajtó, rajta a vádlott kezében a bűnjelt képező sodrófát tartva, kilépett. Ezt észrevevén H. János, támadólag atyja felé lépett, ez azonban a sodrófával ugy ütötte fejbe, hogy azonnal összeesett. Vádlott ezután fiát ott hagyván, feküdni lakásába bezárkózott. H. János egész másnap reggelig ott maradt, hol összeesett, s csak akkor vitette vádlott fiát ágyába, ki is ez időtől fogva mindig és mindig rosszabbul lett, mig végre az előhívott orvosi segély daczára 1891. évi július 21-én meghalt. Ezen tényállás alapján, tekintve, hogy vádlott a bezárt konyhában megvédett helyen lévén, fia megtámadásától nem félhetett, de figyelemmel a konyhában Beke János jöttekor elhangzott ama nyilatkozatra: «most már nem kell félnünk!* kétségtelen, hogy nem is félt; tekintve, hogy a bezárt konyhából, minthogy az udvarban jelen volt Rózsa József és Beke János által ugy ő, mint családja teljesen megvédelmezve volt, kilépnie szükséges nem volt a védelem szempontjából; tekintve, hogy ha már a védett helyről kilépett is, feltéve, hogy nem is tudta azt, hogy fia le van már fegyverezve, — bár hogy azt tudta, ama beismeréséből, hogy fia kezében a kést nem látta, alaposan következtethető, a vele körülbelül egyforma erejű fia támadásától és bántalmazásától ekkor sem tarthatott, mert ettől Beke János, Rózsa József és két tagból álló családja, kik