Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

343 cselekmény miatt pénzben kiszabott és «pénzbirságnak» nevezett büntetés alatt, az 1879 : XL. tcz. 15. §-ának 2. pontjában megnevezett (•pénzbüntetés* értendő, mert a törvényben az sehol kimondva nincs, hogy a «pénzbirság» büntetési nem megszüntettetett, vagy «pénzbüntetéssel* helyettesittetett, és abból, hogy a törvényhozás a É. L. T. 40. §. 6. pontjában foglalt rendelkezéssel az 1874: XXXIV. tcz. 39. §-ában körülirt cselekmény — a zugirászat — eseteiben való bíráskodást a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalta, kimondván egyszersmind az 5. §. zártételében azt, hogy ez a cselekmény kihágásnak tekintendő, okszerűen épen csak az következik, hogy a zugirászat által elkövetett ez a törvényszegés — oly kihágás, melynek alkatelemei és büntetési tételei nem a kihágásokról szóló 1879: XL. tcz.-ben, hanem külön törvényben — az 1874: XXXIV. tcz.-ben vannak meghatározva. De továbbá abból, hogy a zugirászat kihágásnak nyilváníttatott, egyáltalában nem következik másrészt az sem, hogy a «pénzbírság* be nem hajthatása esetében egyszersmind szabadságvesztés-büntetésre szükségkép át is változtatandó, mert: a teljes tartalma szerint hatályban tartott ügyvédrendtartási 39. §-ban előirt büntetési nem, illetve büntetési tételek misége és természete ezt a magyarázatot maga után nem vonja ; sőt azt a magyarázatot, hogy e «pénzbírság* átváltoztatás tárgyát képezhesse, egyenesen kizárja az a körülmény: hogy az ügyvédi rendtartás 39. §-ában fokozatos rendben való büntetések foglaltatnak oly formán, hogy első izben : 5-től 50 frtig, másodízben már: 20-tól 100 frtig terjedhető pénzbírság, — utóbbi esetben a felek képviseletétől való eltiltással kapcsolatban, és pedig egymásutáni sorrendben szabandó ki ; és csak ha 2-od izben történt elitéltetés után is folytattatnék a zugirászkodás, — áll be szabadságvesztéssel való fenyítésnek lehetősége ; — tekintve már most, hogy az 1880: XXXVII. tcz.-nek 12. §-a, vonatkozva az idézett tcz. 5. §-ára, egyenesen attól teszi függővé a kihágásnak nyilvánított cselekménynek — ez esetben a zugirászatnak — «elzárással» való megbüntetését, ha szabadságvesztés-büntetés alkalmazásának van helye, a mi nyilvánvalóan az ügyvédi rendtartás 39. §-ában előirt büntetések közül annak csakis a 3-ik fokozatára, t. i. az ott afogságul* kifejezett