Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

328 az erre nézve a végiratban kinált és alperes által feltételesen el­fogadott föeskü ugyanis mint a prts 230. § a értelmében elké­setten használt bizonyíték, alperes ellenzése folytán mellőzendő volt. De nem lehetett a keresetnek helyet adni, a csődtörvény 27. § ának 3. pontja alapján sem, mert ennek értelmében csak azok a jogcselekmények érvénytelenithetők, a melyek az adós részéről nem szerződésszerű, vagy le nem járt teljesítéseket, te­hát kedvezést tartalmaznak. Hogy a kereseti foglalások ily ter­mészetűek volnának, azt felperes mivel sem igazolta s igy alpe­rest annak bizonyítására, hogy a csödnyitási kérvénynek beadásá­ról tudomása nem volt, kötelezni nem lehetett. Ezek szerint a csődtörvény 27. §-ának egyik esete sem fo­rogván fen, a kereset elutasítandó volt. (1892 szeptember 27. 5273. sz. a.) A kir. Curia : A másodbiróság ítélete a per főtárgyára vonat­kozó részében megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben azzal az értelmezéssel, hogy a biztosítási végrehajtás utján szerzett zálogjog minden jogkövetkezményeivel együtt, a csödhitelezőkkel szemben hatálytalannak tekintendő ; az elsőbirói ítéletnek az alperes által időközben netán felvett vételár vissza­fizetésére vonatkozó további rendelkezése ezúttal mellőztetik. A perköltséget és felperes tömeggondnok perbeli illetményeit tárgyazó rendelkezése mindkét alsóbb bíróságnak megváltoztatik és a perköltség kölcsönösen megszűntnek mondatik ki. Indokok: ítélete indokaiban helyesen fejtette ki a másod­biróság azokat az okokat, melyeknél fogva a kereseti zálogjog a csődtörvény 27. §-a 1. és 2. pontja alapján nem hatálytalanítható. De nincs helye a keresetnek a csődtörvény 29. §-a alapján sem, melyre a kereset szintén alapítva van; mert felperes egy­általán nem bizonyította, hogy alperes a végrehajtást a hitelezők megkárosítására irányuló szándékkal tudva foganatosíttatta. Azonban hely volt adandó a keresetnek a csődtörvény 27. §. 3. pontja alapján azért, mert az alperes javára elrendelt biztosí­tási végrehajtás oly időben foganatosíttatott, midőn a közadós ellen a csődnyitási kérvény már be volt adva; az idézett tör­vénypont rendelkezése szerint tehát tartozott volna alperes oly tényeket igazolni, melyekből jogszerűen következtethető, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents