Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

154 mann Lipót jogutódának, a kereseti összeggel tartozik, ki annak fejében lefoglalt öt néh. Jankó Kálmán után megillető örökségi jutalékáról alperesek javára az E'l. a. mellékelt nyilatkozata szerint lemondott és azok ezen osztályrészét az FI. és Gi. a. mellékeltek szerint el is fogadták, viszonteljesitésképen pedig Jankó Elekkel szemben csak oly kötelezettséget vállaltak, melyeket mint nevezett végrehajtást szenvedettnek gyermekei különben is kötelesek teljesíteni; Jankó Eleknek néhai Jankó Kálmán utáni örökségi jutalékának alperesekre történt átruházása ezek folytán viszteher nélküli ajándékozásnak tekintendő és azért alperesek ezen ajándék erejéig Jankó Elek ellen behajthatlanná vált tartozását is kötelesek elviselni. A kereseti összegnek Jankó Elekkel szemben eredménytelenül megkísérelt behajtása a HL, Jl. és KI. alatt csatoltak alapján kellőleg igazoltnak tekintendő, és azért alperesek, mint Jankó Elek jogutódai által elfogadott néh. Jankó Kálmán utáni örökségi jutalék erejéig, mely az Ej. alatt mellékelt leltár szerint 112,339 frt 58V2 krban megállapított tiszta hagyatéki vagyonból őt megillető osztályrészéből áll, felperesnek az elleni követelésének megfizetésében marasztalandók voltak. Alperesek részéről a kereseti követelés fenállása ellen emelt abbeli kifogását azonban, hogy felperessel időközben Friedmann Mihály közbenjárása mellett kereseti követelésére nézve oly értelemben kiegyeztek volna, hogy a hagyatéki vagyon beszavatolása és a letétben levő pénz kiutalása után alperesek 300 frtot és a bíróilag megállapítandó, ezen perben felmerült költségeket jelen vagy teljes kielégítéséül kötelesek felperesnek megfizetni, felperes tagadásával szemben szavatosként perbe idézett nevezett Friedmann Mihálynak a kitűzött határidőbeni meg nem jelenése folytán további figyelembe vehető nem volt ; miután Friedmann Mihály ilynemű egyezségnek megkötésére csak az esetben feljogosítottnak volna tekinthető, ha arra az 1868. évi 54. tcz. 553. §-ának megfelelően hitelesített meghatalmazványt nyert volna, annak hiányában az állítólag fenforgott meghatalmazotti minőségének eskü általi bizonyításnak helye nincsen és azért annak elrendelése is mellőzendő volt. (1891. évi április hó 16. 5025. sz. a.)