Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

i5i előde a 9. pontban hozzá intézett azon kérdésre, vajon kapott vagy igényelt e már kártérítést, nemmel felelt; tekintettel továbbá arra, hogy ezen felelet valótlannak bizonyult, mert felperes határozott beismerése szerint jogelőde már ezen biztosítást megelőzőleg tűzkárt szenvedett és a szenvedett tűzkárért a <Fonciére» biztosító intézettől kártérítést kapott, a kir. törvényszék alperes kifogásának helyt adott; és a keresethez A. alatt mellékelt biztosítási szerződést a kereskedelmi törvény 475. §-a értelmében érvénytelennek, és ennek következtében felperest keresetével elutasitandónak találta. Felperesnek azt a védekezését, hogy a 2. alatti ajánlatot nem jogelőde, hanem alperes társaság ügynöke töltötte ki, nem vehette a kir. törvényszék figyelembe, mert az a körülmény, hogy a kérdőív rovatait ki töltötte ki, semmi jelentőséggel sem bír azon beismert ténykörülménynyel szemben, hogy az ajánlaton látható Stern Sándor aláírása valódi, a menynyiben a valódinak bizonyult magánokirat az 1868. évi LIV. tcz. 166 §-a értelmében a kiállító ellen mindig bizonyító erővel bír. De nem vehette a kir. törvényszék felperesnek azt a védekezését sem figyelembe, hogy a valótlan feleletet nem ö, hanem jogelőde tette, mert a jogutódlásnak alapelve szerint senki több jogot át nem ruházhat, mint a mennyivel maga bír ; a mint tehát joggal felhozhatta volna az érvénytelenség kifogását alperes Stern Sándor ellen, ép oly joggal felhozhatja azt felperes mint jogutód ellen is, mert felperesnek mint jogutódnak joga jogelődének jogán alapszik és a jogelőd jogának megdöntésével szintén megszűnik. Alperes a kárfelvétel költségének czimén 150 frt erejéig viszonkeresetet támaszt felperes ellen és pedig a keresk. törv. 486. § a alapján. Ezen viszonkeresetet a kir. törvényszék elutasította, mert: 1. alperes mivel sem bizonyította, hogy a kárfelvétel körül 150 frt költsége merült fel ; mert 2. ettől eltekintve, nemcsak hogy nem bizonyította, hogy a biztosítási szerződés érvénytelenségét felperes okozta, sőt épen ellenkezőleg, az bizonyult be, hogy a szerződés érvénytelenségét felperes jogelődének ténye okozta, miből kiindulva, tekintettel arra, hogy a kártérítési kötelezettség személyhez kötött kötelezettséget képez, alperesnek felperes ellen kereseti joga még abban az esetben sem lenne, ha károsodását igazolná.