Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

i4i adatokkal és előbbi beismerő vallomásukkal ellenkező állításai támogatására az egész bűnvádi eljárás adatai között semmi adat, semmi jelenség és semmiféle körülmény sem található fel; tekintve ellenben, hogy az emiitett módositó vallomás ellenében a bűnvádi iratoknál levő váltónak az 1890 jun. 29-én I. és III. r. vádlottak által kiállított váltóval való azonossága mellett nyomatékosan bizonyít azon körülmény is, hogy ezen váltó ugyanazon t. i. 1890 jun. 29-i kelettel van ellátva, mint az állítólagos előbbeni, holott, ha e váltó csakugyan két héttel később állíttatott volna ki, az már azért is ezen kiállítási napnak megfelelő későbbi kelettel láttatott volna el; mert I. r. vádlottnak bizonyára a legkevésbé sem állott érdekében két héttel is megröviditni a különben is rövid negyedévi lejáratot; tekintve továbbá, hogy azon esetben, ha a későbbi módositó vallomás tartalma megfelelne a valódi tényállásnak : nem képzelhető oly indok, mely ennek daczára arra bírhatta volna vádlottakat, különösen pedig III. r. vádlottat, hogy ők vagy hogy épen ez azon tényállás helyett, a melynek a bíróság által valóvá elfogadásától felmentetését feltételezettnek tartotta, minden kényszer nélkül oly tényállást beszéljen el a vizsgálóbírónak, a mely azon felül, hogy utóbb állítása szerint valótlan, mindenesetre és saját meggyőződése szerint is, mindkettőjüknek és igy a III. r. vádlottnak is, váltóhamisítás miatt elitéltetését, mint következményt vonja maga után ; tekintve ezeken felül, hogy Reich Ernő II. r. vádlott a végtárgyalásokon is ugyanannak vallotta az előtte felmutatott váltót, mely 1890 június 29-én kiállíttatott: a kir. Curia is ugyanazon tényállást fogadta el, melyet az alsófoku bíróságok is elfogadtak, s mely szerint az 1890. évi június 29 én kiállított váltó azonos az iratokhoz bünjelképen mellékelve levő azon 2000 frtos váltóval, melyet Tauszky Miksa panaszló forgatmányával ellátott és a budapesti bankegyesületnél 1890 jul. 17-én leszámitoltatott. De még ha valónak fogadtathatnék is el br. Vécsey Gyulának és fivérének, III. rendű vádlottnak, a végtárgyalásokon tett azon föntebbi vallomása, hogy az iratoknál levő kérdéses váltó nem azonos az 1890. évi jun. 29-én kiállított váltóval, s illetőleg, hogy a tényleg értékesített hamisítvány keletkezése és értékesítése