Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

110 munkáinak megfizetése igértetett is; mert az intendánsok az intézet peres ügyeinek ellátását felperesre évi fizetéssel ellátott jogtanácsosi minősége miatt bizták. A mi már a bélyegkiadások megtérítését illeti, ezzel az igényével felperest azért kellett elutasítani, mert az alperes intézet a C. a. belügyminiszteri leiratok és az azokban felemiitett pénzügyminiszteri körrendelet szerint és a pénzügyi törvények és szabályok hivatalos összeállításában foglalt illetéki díjjegyzék 85. tétele 1. pontja alapján személyes bélyegmentességgel birt, a mely személyes bélyegmentesség a peres ügyekre is kiterjed ; felperesnek pedig, mint az operaház évi fizetéses jogtanácsosának, kötelessége volt az általa peres ügyekben képviselt intézet e kedvezményéről, mint a mely az általános pénzügyi szabályokon alapult, tudomással birni ; és az sem tehető fel, hogy felperes a m. kir. pénzügyminiszternek a pénzügyi szabályt magyarázó eme körrendeletéről tudomást nem szerzett volna akkor, midőn felperes nem vonta kétségbe alperesnek azt az állítását, hogy a személyes bélyegmentesség kedvezménye tárgyában ő tette meg és szorgalmazta a felterjesztést a m. kir. pénzügyminiszterhez ; megjegyeztetvén e helyütt az is, hogy a m. kir. operaház személyes bélyegmentességét nem az emiitett pénzügyminiszteri körrendelet, hanem az illetéki díjszabály állapította meg, melyet a m. kir. pénzügyminiszter csupán magyarázott. Ha tehát felperes annak ellenére, hogy az általa perekben képviselt intézet személyes bélyeg- és illetékmentesség kedvezményében részesült, ennek peres ügyeiben bélyegeket használt, eme felesleges kiadás megtérítését jogosan szintén nem követelhetvén, az A. a. költségjegyzékben felsorolt összegeket, a mennyiben azokban bélyegkiadás is foglaltatik, részére megítélni szintén nem lehet. A viszonkereset iránt a felebbezett ítélet rendelkező része intézkedést nem tartalmazván, e tekintetben az ítéletet elutasítónak tekinteni és azt e részben olykép, hogy alperes külön per útjára utasittatik, helybenhagyni azért kellett, mert a viszonkereset tárgyául részint a felperesnek adott előlegek, részint az általa behajtott összegek tétettek és ez előlegek természetük és czéljuknál fogva elszámolás tárgyát képezvén, az azok visszafizetése iránti viszonkereset lejártnak, valódinak és határozottnak nem tekint-