Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)
4i A pécsi kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1892 márcz. 14. 1328. sz. a.) A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a kir. ügyész a kir. itélö tábla 1892 ápr. 27-én előtte foganatosított kihirdetése alkalmával a felebbezés iránt nem nyilatkozott; tekintve, hogy ennek elmulasztása miatt a kir. ügyésznek a kir. itélö tábla ítélete ellen csak az 1892. évi június hó 20-án másodízben eszközlött kihirdetéskor s igy elkésetten jelentette be felebbezését: a kir. ügyésznek a kir. tábla Ítélete ellen bejelentett felebbezése visszautasittatik s a fenforgó ügy csupán Berger Károly vádlottnak felebbezésére vétetvén felülvizsgálat alá; tekintve, hogy a Btk.-nek ugy 227., valamint 260. §-a szerint a hamis vád és a rágalmazás alapjául, valakinek mintegy bizonyos büntetendő cselekmény elkövetőjének egyenes és határozott megjelölését és bevádolását tételezi fel, bizonyos ténybeli adatoknak, mint egy bizonyos személyre mutató gyanuokoknak elősorolása azonban, habár az azokból azon személyre nézve vont következtetés később tévesnek bizonyult, nem állapítja meg az ekként feljelentőnek más ellenében a büntetendő cselekmény elkövetésével való egyenes és határozott vádolást ; tekintve, hogy Berger Károly vádlott a marczalli járás főszolgabirájához intézett feljelentésében Tompa Bódit nem határozottan vádolta a kárára elkövetett lopásban való bűnrészességgel, hanem arra vonatkozólag ténykörülményeket adott elő s ezen valódiaknak bizonyult ténykörülményekből vonta ki a következtetést, melyet kifejezett; tekintve, hogy a valódi körülményekből vont hibás következtetés nem képez apodictikus egyenes állítást; tekintve, hogy következtetésben a tévedés lehetősége a megítélésnél becsúszott logikai hiba fenforoghatása a mindennapi tapasztalás szerint szükségszerüleg feltételezve lévén: a törvény, különösen a Btk. nem helyezi s nem is helyezheti azonos vonalra valaminek, mint tényleg megtörtént dolognak az állító színlelt érzéki tapasztalatára fektetett valótlan állítását azon következtetéssel, melyet az ember a valódi és általa hiven előadott ténybeli alapokból kifejezetten saját észbeli functiója utján hibásan, származtat ;