Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

11 lyett a g8. §-ra, egyenkint 7 havi börtönre s a 341. §. alapján mellékbüntetésük 3 évi tartamban állapittatik meg. * = Nem fogadhatjuk el a kir. Curiának ezen határozatban a Btk. 92. §-át illetőleg kifejtett álláspontját. A magyar Btk.-ben a közbenső minimum nem állapíttatott meg a cselekmény objektív súlya szerint, hanem egyes-egyedül a maximum alapján. Az öt éves spatium rendszere, melyet a javaslat mindenütt betartott, nem is enged mást. Mert a hol a maximumot öt éven felül emelték, ott a maximum felfelé magával húzta a minimumot is. Ha a maximum tiz év, a minimum nem lehet kevesebb, mint öt év ; ha a maximum tizenöt év, a minimum tiz év. Ily körülmények közt azt állítani, hogy a minimum fixirozásánál figyelembe vétetett a cselekmény objektív súlya, semmi alappal sem bír. Éppen ezért a magyar Btk.-ben a közbenső minimumnak szerintünk kevesebb jelentősége van, mint egyéb törvényekben. A német Btk. a legkülönbözőbb spatiumokat tünteti fel (1—15, 3—15, s—15 év, stb.) s ott már inkább mondható, hogy a minimum az objektív suly határát jelzi. Ugyanezt az olasz törvénynél még nagyobb mérvben tapasztaljuk. A magyar törvény büntetési tételei azonban -— az öt éves maximális spatium nyomása folytán — a legtávolabbról sem érik el azt a hajlékonyságot, mely ezen kódexeknél észlelhető. (A magyar Btk. 232., 281. és 306. §-aiban ugyan öt évnél nagyobb a spatium, de ezen büntetési tételek a javaslatban szintén 5 —10 évi fegyházban voltak megállapítva és csak a képviselőház jogügyi bizottságának sikerült nagy küzdelem árán ezen három helyen áttörni az öt éves határfalat. Sajnos, hogy a többi, ezeknél fontosabb pontokon az ez iránti kísérletek eredménytelenek maradtak.) Sőt még a maximum tekintetében is felesleges korlátokat állított fel magának a magyar törvény. Hogy a maximum csak 1, 2, 3, 5, 10 és 15 évben legyen kiszabható, az a dolog természetéből éppen nem következik. Hogy miért ne lehessen egy maximum nyolcz évben vagy tizenkét évben megállapítható, azt nem vagyunk képesek belátni. A cselekmények súlya oly változatos, hogy ha mint maximális mennyiség mind a tizenöt év külön-