Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

124 mazó gyermekek vallási hovátartozandósága iránt intézkedett, a magyar állam területén e törvény körül két egymástól tartalmilageltérő törvény volt hatályban. A szoros értelemben vett Magyarországban 1790/91. XXVI. tcz. és az ország erdélyi részében az 1791 : LVII. tcz. Az előbbi törvény a vegyes házasságból származó gyermekekre nézve parancsolólag kimondja, hogy azok a katholikus vallást tartoznak követni és e szabály alól azt az egy kivételt engedi, hogy ha az anya katholikus, a fiúgyermekek az anya vallását követhetik. Az utóbbi, vagyis az erdélyi törvény hasonlólag parancsolólag állapítja meg, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk az apa, a leányok az anya vallását tartoznak követni, a törvény parancsoló jellegének kiemeléséül hozzáadva azt, hogy az azzal ellenkező szerződések hatálylyal nem birnak. A két törvény tehát, bár tartalmára nézve egymástól eltér, de abban mint alapelvben megegyezik, hogy mindkettő a vegyes házasságból származó gyermekek vallásának meghatározását kivonja a szülők rendelkezése alól s helyébe az állam akaratát állítja ; a magyarországi törvény mindazonáltal az alapelvtől eltérő azzal a kivétellel, miszerint megengedi, hogy a nem katholikus apának fiu gyermekei apjuk vallását követhetik. Az 1868-ban a vallásfelekezetek közti viszonyok rendezése iránt benyújtott kormányjavaslat 13. §-a a vegyes házasságból származó gyermekek vallása iránt más, az akkor érvényben volt fentvázolt törvényeknek vezérelvétől eltérő alapon akként kivánt intézkedni, hogy ily gyermekek vallása iránt a szülök akarata legyen irányadó. Az törvényhozás azonban nem tért el az eddig érvényben volt törvényeknek attól az elvétől, hogy a gyermekek vallását nem a szülők akarata, hanem a törvény állapítsa meg. így keletkezett az 1868: LIII. tcz. 12. §-a, mely szem előtt tartva a vallásfelekezeteknek az 1848: XX. tcz.-ben megállapított egyenjogúságát, kimondja, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik és a törvény parancsoló jellegének nagyobb nyomatékkal való kifejezéséül hozzáadja, hogy a «törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény, vagy rendelkezés érvénytelen".