Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

125 Tekintve már egyrészről a törvény parancsoló rendelkezését, másrészről azt, hogy e törvény nemcsak egyeseknek a vallásra -vonatkozó viszonyait, hanem magok a vallásfelekezetek közti vi­szonyokat is szabályozza, s tekintve továbbá azt, hogy az anya­könyvek a felekezeteknek képezik tulajdonát és arra is szolgál­nak, hogy ezek saját híveiknek viszonyait nyilvántartsák, nem forog fent kétség az iránt, hogy a miniszteri rendelet, melynek intézkedései azt czélozzák, hogy a vegyes házasságból származó gyermekekre vonatkozó anyakönyv annál a lelkésznél vezettessék, a kinek a felekezetéhez a gyermek az 1868: LIII. tcz. 12. §-a szerint tartozik, a törvénynyel ellentétben nem áll. Épen azért nem áll ellentétben a miniszteri rendelet az 1827: XXIII. tczikkel sem, mely az anyakönyveket az illető lelki pásztorok által rendeli vezetendőknek, mert miután Magyarország­ban a vegyes házasságból származó gyermekek vallása iránt e törvény hozatala idejében is, miként ez fent már kifejtetett, az 1790/qi : XXVI. tcz. parancsoló módon intézkedett és miután a törvényhozás az anyakönyvek körüli intézkedéseinél csak abból a feltevésből indulhatott ki, hogy a vegyes házasságból származó gyermekekre vonatkozó anyakönyvvezetés a helyi viszonyok által netán előidézett, egyes kivételes esetektől eltekintve, a most idé­zett törvényczikkel összhangzásban áll, az illető lelki pásztor alatt ama törvény mást mint azt a lelkészt nem érthette, a kinek fele­kezetéhez a gyermeknek tartozni kellett. A rendelet törvényessége ellen felhozatik még, hogy az az 1868: LIII. tcz. 12. §-ára büntető sanctiót állapit meg, holott a törvényhozás a törvényt ily sanctióval felruházni nem akarta, mig másfelől az állíttatik, hogy ama törvényt az 1879: XL. tcz. 53. §a ily sanctióval már ellátta. A jelen bűnügy keretén kívül esik az utóbbi vélemény he­lyességét bírálat tárgyává tenni. A rendelet tartalma azonban megczáfolja azt, mintha az az 1868. évi LIII. tcz. 12. §-át látná el büntető sanctióval. A ren­delet a keresztelő lelkész ténykedését, a keresztelést, a keresz­teknek a keresztelő lelkész anyakönyvébe bevezetését érintetlenül hagyja, rendelkezése és tilalma a keresztelő lelkésznek ama tény­kedést követő magatartására vonatkozik, kihágásnak az utóbbi

Next

/
Thumbnails
Contents