Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

I 2 I leteket pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter annyival inkább jogosított kibocsátani, mert az 1878-ik évi V. tcz. 397. §. értelmében a lelkészek mint anyakönyvvezetők közhivatalnokoknak tekintetnek és ebbeli minőségükben a dolog természeténél fogva, az állami végrehajtó hatalom tagjának, jelen esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszternek saját hatáskörében kiadott, a beikezelésre vonatkozó rendeleteit foganatosítani tartoznak. Minthogy pedig a vádlott nem csak a miniszteri rendelet intézkedéseit nem teljesítette, hanem az anyakönyvi kivonatoknak a kiadását H. István, H. György és H. Károlylyal szemben határozottan megtagadta, sőt mikor a vizsgálóbíró a jelen bűnügy tényálladékának okiratszerü megállapítása czéljából az anyakönyvi kivonatok kiadására felszólította, a napló 25. sz. a. csatolt beadványában ujolag és ezúttal írásban megtagadta, minthogy végül a vizsgálat során és a végtárgyaláson is kijelentette, miszerint vallási meggyőződéséből, mert hitelvével ellenkezik, sem a keresztelési bizonylatnak az illetékes lelkészekkel való közlését, sem a hasontermészetü keresztelő leveleknek a magánfelek részére való kiadását még a jövőben sem fogja teljesíteni, kétségtelen, hogy mint közhivatalnok, hivatali kötelességének teljesítését megtagadta, ez a cselekménye a Btk. 480. §-ába ütközik. Nem foghat helyt vádlottnak az a védekezése, hogy a keresztelő leveleknek a felek részére való kiadását azért tagadta meg, mert a többször hivatkozott miniszteri rendelet 3. pontja attól eltiltja. Mert igaz ugyan, hogy a hivatkozott rendelet az 1868. évi LIII. tcz. 12. §. értelmében más vallásfelekezethez tartozó gyermeket megkeresztelt lelkészt az anyakönyvi kivonat kiadásától eltiltja, de ez a tilalom a rendeletnek egyéb fentebb már emiitett intézkedéseit figyelembe véve, csakis arra az esetre vonatkozik, ha a keresztelő lelkész a keresztelési bizonylatot az illetékes lelkészhez az észrevétellel már áttette. A vád tárgyát képező esetekben pedig a vádlott a keresztelési bizonylatokat át nem küldvén, az adatokat csakis a saját hitfelekezetének az anyakönyvébe vezette be. arról kivonatokat adni tehát csak neki van módjában, a mi egyszersmind a fentebbiek szerint kötelessége is. Vádlott az előadottak szerint hivatali kötelességének teljesítését többszörösen megtagadta ugyanúgy a magánfelekkel, mint a