Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

102 iránti felperesi kérelmet is, miután ez a felszámolási tárgyalásnál már megállapítva lett, mellőzni kellett. A debreczeni kir. itélö tábla: Az elsőfokú bíróság Ítéletének az a része, melylyel felperes kereseti követeléséből 1600 frt 20 kr. tőke, valamint az egész kereseti tőke után számított kamatok megítélése iránti kérelmével feltétlenül elutasittatott, helybenhagyatik, az Ítéletnek többi része azonban megváltoztatik s felperes kereseti követelésével egészben feltétlenül elutasittatik. Indokok: Felperes a kereseti összeget árkülönbözet és bizományi díj czimén követeli alperestől és pedig az A. alatti kötlevél alapján, mely szerint W. L. 2000 zsák lisztet adott el felperesnek a kötlevélben kitett határidőben való szállítási kötelezettséggel. Nem szenved ugyan kétséget, hogy az A. alatti kötlevélen levő W. L. névaláírásnak nevezett közadós részéről beismert ténye folytán, tekintettel a keresk. törvény 223. §-ára, alperesnek abbeli kifogása, hogy az okmány tartalma mindaddig, míg alperes a tartalom valótlanságát nem bizonyítja, valódinak tartandó, valamint az sem szenved kétséget, hogy a csőd meg nyiltával a csődtörvény 21. §-a értelmében joga nyílt felperesnek az A. alatti kötlevél alapján a nem szállítás miatt kártérítést követelni, felperes követelése azonban még sem volt megítélhető, mert a csődtörvény 21. §-a szerint a kártérítési követelés azon különbözet szerint határozandó meg, mely a teljesítés helyén, vagy az erre nézve irányadó kereskedelmi piaczon a csődnyitás napján kötött s a megállapított teljesítési időre szóló ügyleteknél a vételár és a piaczi vagy tőzsdei ár közt mutatkozik, ehhez képest alperes tagadásával s a per folyamán egyedül az árkülönbözetre alapított védekezésével szemben felperes azt volt köteles bizonyítani, hogy az általa követelésbe tett 2 frank 30 centimes árkülönbözet 1890 szept. hó 17-én, mint a csőd megnyílta napján, a szerződési és piaczi, illetve tőzsdei ár között a teljesítés helyén és idejében valóban létezett. Tekintve azonban, hogy a B. és C. alatti okiratok sem az árkülönbözet, sem a követelés mennyiségének begyőzésére bizonyítékul el nem fogadhatók, nem pedig azért, mert alperes a B és C alatti okmányok hitelességét, érvényességét és bizonyító erejét elleniratában határozottan megtagadta, felperes az 1868.