Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

9 dési jogutódlásra hivatkozókat hivja fel az örökösödési jogaik birói elismerését tanúsító okiratok bemutatására, s mindezek után hozzon a vitás részesedési arány megállapítása felett, a községi görög kath. iskola mint engedményes és ideiglenes haszonélvező illetőségeinek meghatározására, a jogutódlásra hivatkozók egyéni követeléseire és az ezek terhére bejelentett végrehajtási zálogjogok érvényesítésére is kiható uj határozatot. A gör. kath. iskola képviselői a kárpótlási összes tőke tulajdonának kizárólagossága és a volt földesúri többi birtokosok illetőségei iránt támasztott követeléseikkel e helyütt is elutasittatnak. Indokok: Arra a körülményre tekintettel, hogy a vitás kártalanítási tőke a közigazgatási eljárás folyamán bejelentett ellentétes érdekű igények miatt a hotinkai közbirtokossági összes jogosultak javára állapíttatott meg, a birói eljárás folyamán a volt földesúri birtokosokat terhelte annak kimutatása, hogy a kártalanítási tőke alapját képezett regalejog, mint kiváltság, a kisebb nemesi birtokosok kizárásával csak a volt földesúri birtokosoknak adományoztatott; e részben azonban számbavehető bizonyítékot nem szolgáltattak, sőt ily kizárólagosságot a csatolt arányositási és úrbéri birtokrendezési perek folyama alatt sem igényeltek és a közbirtokossági közösök arányosító rendezése végett a m.-szigeti volt cs. kir. úrbéri törvényszék előtt folyamatba tett perben 1859. évi május 18-án tartott tárgyalás folyamán is, a czélba vett ideiglenes arányosító rendezés kulcsául a megszállott beltelkek számának alapul vételét ajánlották, azt pedig eltűrték, hogy a közös korcsmajog jövedelmei a községi gör. kath. iskola felépítésére és utóbb tanítójának javadalmazására 30 éven át elvonassanak és hogy annak birtokába bíróilag is visszahelyeztessenek, habár a kir. törvényszéknek mint úrbéri bíróságnak 1877. évi november 26-ról 9169. sz. végzésével azok visszaszerzése végett a rendes perutra utasítva is voltak ; mindezekkel arra az okszerű következtetésre szolgáltattak okot, hogy a kérdéses regale-jogot a volt földesúri birtokosok maguk közbirtokossági oly közös vagyonnak tekintették, melyre nézve az 1836. évi XII. tcz. 1. §-a értelmében az időmúlást haladó hosszas egyéni birtoklásra való sikeres hivatkozásnak nincs helye. A kérdéses kártalanítási tőkét tehát az igazolatlan kizárólagosságra hivatkozó volt földesúri bír-