Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

328 beismerése alapján, tekintettel arra, hogy a beszerzett anyakönyvi kivonat szerint életének 14-ik évében van, és hogy magzata élve jött a világra, a szándékolt elhajtás tehát tényleg nem sikerült, de ez rajta kivül eső körülménynek köszönhető, a Btk. 285., 65. §-aiba ütköző, s a 85. §. 3. pontja és 20. §-a alapján vétséggé minősülő magzatelhajtás kísérlete, Sz. I.-né ellen, ugyancsak beismerése alapján, figyelemmel arra, hogy őt nyereményvágy vezette, a mennyiben jutalom igértetett neki és a beállott cselekményre a Btk. 285. §. 2-dik pontja és a 65. §-ba ütköző magzatelhajtás bűntettének kísérlete, s ezenkivül tekintettel arra, hogy daczára annak, miszerint nem értett a köldökzsinór mikénü elvágásához és a további teendőkhöz, mégis a szülés köriili segédkezésbe beleavatkozott, vagyis a köldökzsinórt tövben metszette el, ugy, hogy az megköthető nem lévén, az újszülött elvérzés után meghalt, a gondatlanságból okozott és a Btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétsége N. Gy.-né ellen, a csendőrség előtt tett beismerése, leányának, K -nak az előnyomozáskor tett kijelentése, Sz. I.-né vádlottársnak önmagát is nagyobb fokban terhelő és Sz. M.-nénak eskü alatti vallomása alapján, tekintettel arra is, hogy a dolog természetéből folyólag neki, mint anyának, kinek már gyermekei voltak, otthon levő leánya terhes ségéröl mindenesetre tudomással kellett bírnia, és tekintettel arra, hogy N. Gy.-né vallomásában előadottak ellenkeznek leányának előadásával, a mennyiben ugyanis N. Gy.-né azt állítja, hogy midőn egy reggel a libák kereséséből hazament, leánya, ki még ágyban feküdt, azt kiáltotta neki: «édes anyám, jöjjön be, megvan*, mire ő kérdezte: «mi van meg?» erre leánya azt felelvén: «nem tudom», ő nagyon megijedt, s az utczára szaladt segitségért, s az éppen arra menő Sz. I.-nét küldte be leányához, ellenben N. K. szembesítés után is a mellett maradt meg, hogy ő nem jajgatott, anyjának nem mondotta, hogy «édes anyám, jöjjön be, megvan», — vádlottnak azon védekezése pedig, hogv ő a segélyért kiabáló leányához csak azután ment be, midőn már oda Sz. I.-nét beküldötte és libáit is berekeszté, s a midőn már a szült gyermek nem is élt, mint természetellenes — de semmivel nem is bizonyittatott, birói figyelembe nem jöhetvén, mindezeket tekintetbe véve, N. Gy.-né ellen a Btk. 285., 6s,